banner

A szexi tűzoltó




Szép, magas gyerekférfi. Mellkasáig érek, én a fecskendős autó gásótlozűt feliratáig se, a fiú éppen fölé. A helye a balszélső, mint egy városnézőbusz, olyan magasan van, mutatja, hogy most csináltatott magának egy olyat, mint az amerikai tűzoltóknak van, mindent nyitó, mindent záró,( gázt, tüzet, vizet, áramot,) egy okos kis kulcskészlet, hideg fém amorf tárgy, és a büszke gyerek hozzá, éppen olyan hideg a keze is, mint az.
“Alszanak a többiek?” - kérdem.
“A fiúk fent, igen, csend van, a híradós lent van, mondtam, hogy zörgünk, meg villanyt gyújtunk, mérges volt, pont le akart feküdni.”
“Nem kell villany, így is látok mindent, és az sem baj, ha a villamosemelőt már nem mutatod meg…”
“Még akarsz valamit megnézni?”
"Tudsz mutatni valamit, amit még biztosan nem láttam?”
Hezitál egy kicsit, nem néz a szemembe: “Talán menjünk a konditerembe.”
“Mutasd az utat.”
Átmegyünk a kis magángyűjteményen, múzeumi tárlókban érdektelen relikviák, régi harang, régi ruha, izgulok, és vágyakozok, nem fog a fiú hozzámérni, udvarolni se mer, nekem kéne a karját megsimítani, olyan kíváncsi vagyok a bőrére, olyan szép tisztának látom, és olyan feszesnek.
“Hozol nekem egy pohár vizet?”
Felszalad a lépcsőn, a férjemnek súgom, hogy “úristen, milyen szép ez a fiú, és milyen bontatlan, milyen új, valami ezévi divat, valami frissgyártmány, brandnew, vagy mi lenne a jó szó rá…”
A konditerem nagy és koszos, magas mennyezet, csövek, vezetékek, körben ablakok, végigszalad rajta az Üllői úton elhaladó autók fénye, megérkezik, elnyúlik, és kifut, aztán újra egy. Nagyon jó fotóhelyszín, indusztrial stílus, gyárablak, műanyagpadló, és attól, hogy ez eszem bejutott látom magunkat kívülről: a nő leveszi a kabátját, a férfijának adja, sálját is. Nincs rajta melltartó, szoknya csípőn, dereka kilátszik, ahogy végigfut a termen a reflektor, világít a testcsík. Lábujjhegyre ágaskodik, hogy megcsókolja a fiút, az készségesen lehajol, így éri csak el, és a hideg tenyér ütemesen oda-vissza jár a nő derekán körben, és amilyen óvatosan csókol a fiú, olyan óvatos a másik keze is a nő mellén, szinte csak rajta tartja, nem is mozdítja.
“És, ha most valaki más is jönne ide éppen?”
“Éjszaka senki sem edz.”
“Nem úgy értem, Drága, hanem ha másnak is kéne a hely?”
“Mindenkinek megvan a saját helye, ahová megy…”
Kézenfogva húzom egy padhoz, ha egyenes derékkal leülök, éppen a farkáig érek. Nem tudom kibontani az övet, segít, remeg a keze. A férjem mögém ül, vetkőztet, és a nyakamat csókolja. A fiút kibontom, rám mered, szép, karcsú farka van, pont arányos a magasságával, ókori mértannal tervezték, valamit biztosan ki is lehetne számolni az aránypárral. Bekapom, szuszog, és mozgolódik, fejemet fogja. Hátranyúlok, kibontom a párom nadrágját, megkapaszkodom benne, és örülök, hogy kettő van, ezek most az enyémek. A tűzoltófiú mellé áll társam , közéjük guggolok, és váltogatom.
Szoknyámat bontják rólam, cipőmből kilépek, fehér forró test vagyok fekete combig harisnyában, ki elölről simít belém, ki hátulról, le kell hunyni a szemem, olyan.
Egy lábbal feltérdelek a fekvenyomópadra, ha térdét rogyasztja a fiú, belem tud hatolni. Illedelmesen simogat, megkérem, hogy ne vacakoljon, jöjjön. Óvatoskodik, nem ő dug meg, én hátrálok a farkára, nem akarok tovább várni. Aztán megértem, hogy lassítania kell, visszavonul belőlem, és koncentrál, hogy ne érjen véget. A férjem velem szemben térdel, elfoglalom magam vele.
“Menjünk a matracokra?”
Elindulok, hátranézek, és letolt nadrágú fiú és férfi jön utánam, nevetni akarok rajtuk, és megmondani, mennyire szeretem most mindkettőt, különbség sincsen, kit jobban.
A matrac poros, apró porszemcsék szúrnak, kicsik vagyunk a nagy teremben, három vibráló alak, akiket meggyújt, és elolt egy autó fénye. Hanyatt fekszem, lábam a fiú nyakában, férjem a számba adja magát, és kitudja, honnan van meg ugyanaz a partitúra nekik, de egyszerre mozognak. Egyik kezemben a játszótársam fogom, másikat csak a fiú arcán tartom, feszíti az állkapcsát is.
Nem tudom, mikor megy el, talán éppen kicsivel a férjem után, talán éppen egyszerre, nem tudok mindenre figyelni. Az én örömem kiesik a ritmusból, de kiszáll belőlem a tűzoltó, és hosszú ujjaival hoz vissza arra a szintre, amihez nem kell sok, és ahol már akkor is tartottam, amikor előttem állt és leesett a kibontott nadrágja. Hangosodom és vonaglok. Nem ismer, meg kell szorítanom a csuklóját, hogy fejezze be, egyenként húzza ki három ujját belőlem, mosolyog és büszke.
Felöltözünk.
Kint megtalálom a pohár vizet, “legközelebb csapvizet hozz nekem!”
“Máskor esetleg máshol is találkozhatunk, úgy hogy több időnk is van…”
“Jólvan”, simogatom azt a szép izmos hátát, “talán, igen:”





Igen, amikor elmerülünk a jóban, olyankor nagyon élvezzük az életet,a csinos feleséget, és még az ujságot is másképp olvassuk! Általában ilyenkor jönnek a kósza gondolatok, és akkor jaj, mert elindul a mókuskerék!
Feleségem...




A művészet a szenvedélyem, az életem értelme. Diplomát szereztem művészetekből és pszichológiából, s három éve tanítok a Művészeti Főiskolán. Ugyan a művészet az elhivatottságom, ám a pszichológia az, mely betekintést enged ...




A harminchárom éves Jutka még most is nagyon csinos nő volt, ahogy anyaszült meztelenül hason feküdt mellettem az ágyon, miközben én mellette térdeltem, és tetőtől talpig bekentem Nivea testápolóval. Jól a bőrébe dörzsöltem az il...




Magamhoz húzlak egy kicsit jobban, és lehunyom a szemem. Hagyom visszaperegni az időt, ami ma történt, érdemes még egyszer végignézni...

Dél van. Lefutott a mai nagy roham a munkahelyen. Ilyenkor egy darabig nincs mit csinál...




Bélát mindenki csodabogárnak tartotta környezetében, még azon is összesúgtak kollégái a háta mögött, hogy negyvenes éveiben járva szűz. Ami azt illeti viselkedésével nem igen cáfolt rá az ellenkezőjére... hacsak a lepkéit nem :...


Copyright (c) szex-tett.info. Design by XXX Mag