banner

Főnök és alkalmazott szex




Lajos az íróasztalán álló órára pillantott. Az ég szerelmére, tíz percet késett!

- Reggel hatkor már behoztam magamnak a kávét. Megkérdezhetem, hogy hol a pokolban volt eddig? Nálunk hétkor kezdődik a munkaidő. Nem 7.02-kor, nem 7.03-kor és holtbiztos, hogy nem 7.10-kor!

A kirohanás hatására Kriszta arca szemmel láthatóan megrándult, és zavarában lassan elpirult.

- Elnézést, Mr Laller. Forgalmi dugóba kerültem. Sajnálom - dadogta, s úgy nézett Lajosra, mintha éppen el akarna szaladni.

- Az biztos, hogy fenemód sajnálhatja is. Hol van a negyedéves jelentés vázlata? - förmedt rá.

Kriszta visszament az irodájába, s egy perc múlva megint a küszöbön állt.

- Nem tudom, Mr Laller. Nincs az iratgyűjtőmben. Nyitva találtam az aktát az íróasztalomon, s a jelentés hiányzik belőle.

- Tudom, Miss . Mit gondolt, ki a csoda vette ki a szekrényből az aktát? Egy gonosz boszorkány? Mertem remélni, hogy volt annyi esze, hogy eldugjon valahová egy példányt, s gyorsan rendbe hozhatjuk ezt a katasztrofális helyzetet. Bár azt hiszem, ez a csodával lenne határos. - morgott Lajos. - Pusztán kíváncsiságból, mi a büdös francra gondolt, miközben ezt a szemetet gépelte? Gondolkodott egyáltalán?

- Nem tudom, miről beszél. Semmiféle szemetet sem gépeltem le. Fogalmam sincs, mire gondol - mondta szomorúan Kriszta.

- Hát akkor hadd mutassam meg magának, mi hozott ki a béketűrésből ma reggel - mondta mogorván Lajos, miközben kezében az összegyűrt papírokkal az ijedt lány felé közeledett. - olvassa el ezt a zagyvaságot - vágta Krisztához a papírokat. A lány védekezően maga elé tartotta a kezét, mintha a férfi meg akarta volna ütni. - Miben hasonlít ez arra a vázlatra, amit én adtam magának?

Kriszta fogta a papírnyalábot, alaposan átnézte, s megpróbálta megfejteni azokat a jeleket és firkálmányokat, melyeket Lajos írt alapokra.

- Igen, uram, ez az a jelentés, amit legépeltem. - mondta csendesen Kriszta, s Lajosra tekintett.

- Az lehet, hogy ez az a szemét, amit legépelt, de az holt biztos, hogy nem az a jelentés, amit én írtam. - tört ki Lajos. - Nézze a helyesírást, a hiányzó szavakat! Az ég szerelmére, teljes mondatokat hagyott ki. Egész adatcsoportokat rakott arrébb! Még olvasni sem tud?

Kriszta vonásai eltorzultak, s a tenyerébe temette az arcát. A férfi kirohanása teljesen megrémítette, s Lajos szavainak ütemére össze-összerándult, mintha fizikailag vernék.

- Maga, hölgyem, újra le fogja gépelni, amit sikerült helyrehoznom. Még akkor is, ha az egész hétvégéje rámegy. Választhat, vagy ezt teszi, vagy eltűnik az irodából, én pedig szerzek magamnak egy igazi titkárnőt.

- Igen, értem. Meg fogom csinálni. Bármit megteszek, amit csak akar, Mr Laller. Kérem, ne haragudjon rám - szipogott Kriszta, miközben a szemét törölgette és egyik kezét Lajos felé nyújtotta.

- Az biztos, hogy meg is fog tenni mindent. El kellene nadrágolnom, amíg csak úgy ki nem pirosítom a fenekét, hogy rá sem tud ülni! Pár perc múlva itt lesz a lista azokról az aktákról, amelyekre szükségem van. Aztán értük megy, behozza őket nekem ide, és nem tűnik el valahol fél úton a forgalmi dugóban - morogta Lajos. - Közben hívja fel az ügyfeleket, és mondja meg nekik, hogy húsz perc múlva itt akarom látni őket.

Később, mikor Lajos a jelentés vázlatát írta újra, folyton azon járt az esze, amit Krisztának mondott. Tényleg azt mondta volna, hogy el kellene fenekelnie őt? Pedig időben figyelmeztette magát, hogy vigyázzon, mert ma elszabadulhatnak az indulatai. Hát most megtörtént. Ha a lány hallotta a szavait, márpedig ki van zárva, hogy ne hallotta volna, akkor Lajos most elég ronda testi sértési perre számíthat, vagy legalábbis egy szexuális megfélemlítési beadványra. Módot kell találnia arra, hogy enyhítse a helyzetet Krisztával. Lehet, hogy a lány megérti majd, miért viselkedett így, ha elmagyarázza neki a helyzet súlyát.

...

Kriszta elnézést kért, s elment az elülső kabinba, melyről Lajos korábban azt mondta, a lány szálláshelye lesz. Néhány percig ott maradt, majd visszatért, s megállt Lajos széke mellett.

- Kérdezhetek valamit?

- Huh, mi az, Kriszta? - kérdezte Lajos, s felnézett a lányra. Észrevette, hogy Kriszta a kezében szorongatja maga előtt a kezeslábast.

Kriszta a fedélzet deszkáit bámulta a lábainál, arca elpirult.

- Azt mondta, úgy el fog náspángolni, hogy nem tudok majd a fenekemre ülni, s csak azt szeretném tudni, mikorra tervezi majd a verést?

Lajos rámeredt az előtte álló lányra, fel sem tudta fogni, amit hallott.

- Mi? - mondta értetlenül.

- Tudja, ez volt az egyik feltétele annak, hogy a titkárnője maradhassak, s nem tudom, mikor akar megbüntetni. - mondta csendesen, szemében könnyek csillogtak.

- Ó, Kriszta, sajnálom, hogy ilyet mondtam. Nem gondoltam én azt olyan komolyan, ahogy hangzott. Én nem tennék... képtelen lennék... - hebegte Lajos.

- Ó, nem, kérem, Mr Laller. Tudom, hogy rászolgáltam - mondta Kriszta szipogva. - és ez volt az egyik feltétele annak, hogy továbbra is megtarthassam az állásomat, s én értem is, hogy miért, s önnél szeretnék dolgozni.

Ahogy befejezte a mondatot, Kriszta az asztalhoz lépett, Lajos elé. Elengedte a kezeslábast, s az a földre esett. Combját az asztal széléhez nyomta, s felemelte magán az inget, épp a melle aljáig. Ráfeküdt az asztalra, alsó karjára fektetve fejét.

Lajos döbbenten ült, s a lányra bámult.

- Kriszta... mi az ördög folyik itt? - mondta levegőért kapva.

- Verjen meg alaposan és gyorsan, úgy, ahogy a nagybátyám szokta. Akkor tudom, hogy a fájdalommal elmúlik majd a vétkem is - mondta a lány halkan szipogva.

Abból, ahogyan beszélt, Lajos biztosan érezte, hogy valaha sokszor mondhatták ezt Krisztának. Most mi az ördögöt csináljon?

- Nem, Kriszta. Nem fogom elnáspángolni. Nem... Szó sem lehet róla! - sikerült végül összeszednie magát.

Lajos megfordult, és körbejárt a szinte csupasz lány körül, aki az asztalon hasalt előtte.

- Kérem, meg kell tennie. Azt mondta, rászolgáltam, s meg kell tennie, hogy megmaradjon az állásom önnél. Kérem, kérem, Mr Laller, könyörgök!

- Nem, nem lenne helyes, Kriszta. Ez... ez egyszerűen nem való... - Maga a gondolat, hogy ez a fiatal lány levetkőzik előtte, s aztán felajánlja magát neki... hogy verje meg... a fenekét!

Tudatában volt az ágyékában feszülő, kényelmetlen érzésnek. A látvány és a lány közelsége megtette a hatását.

Nézte az asztalon fekvő, szipogó kis alakot, a lány bőre aranyszínben csillogott a kerozén lámpák fényében, s miközben arra gondolt, hogy sajnálnia kellene őt, s átéreznie a helyzetét, egyre erősödő késztetést érzett, hogy kinyújtsa a kezét, s megüsse a lány hátsó felét... majd megsimogassa... és ha ő is akarja...

Istenem, gyönyörű ez a lány! - gondolta, amint elnézte a tehetetlenül és kiszolgáltatottan fekvő alakot. Fehér, sima bőrét, izmos fenek gömbölyűségét, mely combjai kecses oszlopaiban folytatódott.

A férfi jobb keze szinte magától mozdult meg, s pihent meg Kriszta derekán, valamivel a lány bal csípője fölött. Ujjai érezték a hús simaságát, s a telt csípő kezdetét. Tenyerével érzékelte a lány melegét. Hüvelykujját lassan mozgatva a lány puha fenekének bal oldalát simogatta, s érezte, hogy a bársonyos bőr alatt, érintésére, az izmok játékba kezdenek.

Lajos keze lassan lecsúszott a lány hátsó felén, majd fel, fenekének gömbjére. Ujjai gyengéden megmasszírozták az érett testrészt, hüvelykujja a dombocskák közötti vágatba tévedt. A melegséget, a selymes simaságot, a lány formáját és vonalait tapintotta és ízlelgette, amint keze a lány testén siklott.

Kriszta megmozdult Lajos keze alatt, s ezzel megtört a varázs. A férfi elkapta a kezét, mintha forró szénhez ért volna. Úr Isten, mit csinálok? - gondolta.

A lány felsóhajtott, és mocorgott egy kicsit, hogy testsúlyát áthelyezze.

- Meg kell büntetnie azért a sok bajért, amit okoztam. Rászolgáltam arra a beígért alapos fenekelésre.

- Kriszta...

- Szépen kérem, annyira szükségem van rá - jött a panaszos válasz.

Egy hosszú percre mindketten mozdulatlanná váltak. Csak a tenger hangja hallatszott a hajótest mellől, meg a vitorlázat szüntelen nyikorgása, a kronométer tiktakolása a válaszfalon, s a két ember lélegzése.

Lajos az előtte lévő dús alakra bámult. Keze megint lassan a lány felé nyúlt, majd megállt a bal fenék fölött, s egy villanásnyi idő alatt felemelkedett, s éles csattanással belecsapódott a párnás puhaságba.

- Ahhhhh... - kiáltott fel a lány, s mivel az ütéstől összerándult, most újra elhelyezkedett az asztalon.

Lajos elragadtatással bámult a tejfehér húsra, mely sápadt fehérségével azonnal kiadta kezének körvonalait, hogy egy pillanat múlva sötét rózsaszínűvé piruljon, amint a vér visszaáramlott az érintett területre.

Csitt-csatt, CUPP, hallatszott, amint Lajos keze a lány kitárt fenekét csapkodta, s az utolsó hangot az okozta, hogy a húsos halom koronáját érte az ütés.

Lajos érezte, hogy emelkedik benne a szenvedélyes tűz, miközben a lányt fenekeli. Óriásira nőtt pénisze nyomta a nadrágját, sátorszerűen kitolva az anyagot. Annyi időre, míg kényelmesebb helyzetbe rakta ezt a keménységet, abbahagyta a ténykedését, majd újból felemelte a kezét.

A gömbölyű popó belső oldala volt a sorozatos paskolás célpontja, s Kriszta mocorogni kezdett a kellemetlen érzéstől, amit a célba ért csapások okoztak.

Lajos szünetet tartott, s elhatározta, hogy áttér a fenék másik oldalára, mely jobban kezére esett. Rátette kezét Kriszta fenekének jobboldali félgömbjére, s ahogy a lány mögött mozgolódott, azon kapta magát, hogy a lány nemi szervének fügéjét nézi. Keze gyorsan lejjebb csúszott, és ujjai megsimogatták az alsó ajkakat. Meglepetten érezte, hogy az ajkak nedvesek voltak, s Lajos ujjai végigsiklottak rajtuk, egészen a kiálló kis gombig, mely kidugta fejét az ajkak közül. Kriszta levegőért kapott, mikor a férfi ujjai klitoriszához értek, s a lány hátsó fele önkéntelenül felemelkedett.

- Kérem - nyögte halkan.

Lajos összeszorította a fogait, bal kezét a lány hátuljára helyezte, s jobb kezét újra felemelte.

- Maga akarta - és már kezdte is az újabb sorozatot a lány fenekének jobb oldalára.

Váltogatni kezdte az ütések közötti szünetek hosszúságát, s a művelet célpontját úgy nézte ki, hogy a domborulat legfelső pontjától a felé eső húsos terület felé haladjon. Néhány perc múlva rájött, hogy megfájdult a keze és a karja az ütésektől és a megerőltetéstől.

Mikor abbahagyta, hogy felmérje művét, látta, hogy Kriszta fenekének két oldala vörösen izzik, a legélénkebb színe a félgömbök koronájának volt. A lány mocorgott a fájdalmas ütésektől, de nem volt lehangolt. Ágyéka az asztal pereméhez dörgölődött, amit az is tanúsított, hogy fenekének izmai ritmikusan feszültek meg.

Lajos lihegve nézte, mint aki hosszú futásból érkezett, s elfogta a vágy, szinte kéjsóváran, hogy lássa, amint Kriszta a fenekelés miatt úgy sír, mint egy kislány.

Tudta, hogy keze már nem engedelmeskedne, ezért valami jobb eszköz után nézett. Talált is egy háromlábnyi hosszú, félhüvelyknyi széles nejlon horgonykötelet. Tökéletes volt. Annak idején úgy választotta meg a kötél méreteit, és úgy csavarta össze a két véget, hogy a horgonyzat fékköteleként használhassa szükség esetén. Ez lesz az igazi.

Kettéhajtotta a kötelet, s a jobb keze köré csavarta, s körülbelül tizenkét hüvelyknyi kiálló hurkot hagyott. Bal kezét Kriszta hátára helyezte, hogy megtartsa a lányt, s nyújtott karral lecsapott az elé tárulkozó fenékre.

A hatás nem váratott magára, olyan volt, mintha áramütés érte volna a lányt. Kriszta boltívszerűen felemelkedett az asztaltól, levegő után kapott, lábai felcsapódtak, úgy, hogy teste hosszú másodpercekig az asztal szélén lebegett, míg a korbácsütés perzselő tüze át nem járta a testét.

- Aaaaaaaaaa... - hallatszott a sikoly, melyet a fájdalom szakított fel a lány torkából.

Karjai hátracsapódtak, kezei a megbüntetett húst keresték, hogy megvédhessék a további ütésektől, de sohasem érték el egészen. Nyilvánvalóan a gyerekkori neveltetése gátolta meg, hogy azt tegye, amit a vak ösztön követelt.

Kriszta feje visszahanyatlott az asztal tetejére, kezei a feje felett megkeresték, és megmarkolták az asztal szélét, térde körül a bőr fehér volt a ránehezedő nyomástól. Lába visszazuhant a fedélzet deszkáira, lábfeje, mely bokájánál a kezeslábasba gabalyodott, támaszt keresve küszködött. Combjai hullámzottak, ahogy az egyik lábáról a másikra nehezedett, hogy megpróbálja csillapítani az égő fájdalmat.

Lajos nagyon meg volt elégedve az ütés hatásával, s újból rácsapott a lány gömbölyű fenekére, hasonló eredménnyel.

- Ennnnyyy... - nyögött fel Kriszta.

Lajos egy kicsit balra húzódott, s rézsútosan sok kis ütést záporoztatott Kriszta popsijának alsó és combja felső részére.

- Óóó... Kérem, ne... ott ne... kérem - zihált Kriszta, fenekét dobálva. Lajos ügyet sem vetett a könyörgésre, s áttért a lány felkínálkozó hátsó felének másik oldalára, s visszakézből korbácsolni kezdte az előbbiekhez hasonló és az azokat keresztező átlós csapásokkal.

- Ujjujj - sikította megint az elgyötört lány, teste ívben megfeszült a fájdalomtól, s szinte hisztérikus zokogásban és sírásban tört ki. - Au... au... au... aa... aaa... au... - szipogta, levegő után kapkodva, szeméből patakzottak a könnyek. Erőtlenül feküdt az asztalon, arcát karjaiba temette, úgy szipogott.

Lajos megdermedt a lány sikításától, kezéből lógott a zsinór, s elragadtatott rémülettel figyelte a síró lányt és a bántalmazás nyomait. Kriszta fenekét skarlátvörös csíkok barázdálták ott, ahol a nejlonkötél a lány húsába mart.

Lajos gondolkodás nélkül eldobta a fékkötelet, s vállánál fogva felemelte a szipogó teremtést, átölelte, magához szorította. Kriszta karjai önkéntelenül Lajos nyakára fonódtak, s ahogy a férfihoz simult, lábát és combját fájdalmában a másikéhoz dörgölte. Ziháló szipogása sírásba fordult, ahogy megszabadult a gyötrelemtől és a fájdalomtól. Miközben zokogott, felső teste a férfiéhoz ért.

Lajos magához ölelte, bal keze lesiklott a lány hátán, a megsimogatta a popsiján a felsértett húst. Keze végigsiklott rajta, tenyerébe fogta, s közelebb nyomta magához a lányt.

Kriszta első reakciója az volt, hogy elhúzódott a kéztől, melynek érintése fájdalommal járt, s ahogy teste Lajoséhoz közeledett, újból a kéz felé mozdult, mintha menekülne az érintések elől.

Lajos ráébredt, hogy szorongó érzés fogja el, amikor a lány az ágyékához simul. Ráadásul már szinte elviselhetetlenné vált testében a nyomás, melyet a fiatal lány elfenekelésének élménye váltott ki belőle. Mikor a férfi megpróbálta elmozdítani alsótestét a lányétól, Kriszta ágyékával újból hozzásimult, mintha nem engedné, hogy kiszakítsák abból a biztonságból, melyet Lajos közelsége jelentett számára.

Amint a lány abbahagyta a sírást, és testében feloldódott a feszültség, Lajos finoman megfordította, és gyengéden a székre eresztette.

A lány megfeszítette a testét, és visszatartotta a lélegzetét, amint az ülés anyaga a bőréhez ért, majd lassan teljes súlyával ráereszkedett. Lajos lágyan kezébe fogta a lány arcát, s Kriszta odafordította a fejét, megfogta a férfi kezét, nehogy Lajos elvegye az arcáról.

- Kriszta... Kriszta, én... úgy... s... - kezdte Lajos.

Kriszta megint elfordította az arcát a férfi kezében, és csókolgatni kezdte az ujjait és a tenyerét.

- Köszönöm, hogy megbüntetett, hogy megbocsát a hibákért - mondta lágyan, szinte szeretettel a férfinak, s közben tovább csókolgatta a tenyerét, s arcát a férfi tenyeréhez dörgölte.

Mikor Kriszta kinyitotta a szemét, azon kapta magát, hogy a férfi nadrágjának jól látható dudorodását bámulja.

- Ó, Mr Laller... bocsásson meg. Csak magamra gondoltam. Engedje, hogy... - mondta, s közben elengedte Lajos kezét, és a férfi nadrágjának zipzárja felé nyúlt. Lassan lehúzta a zipzárt, s másik kezével megragadta a lüktető férfiasságot, gyengéden kiszabadította a ruha alól, és előhúzta.

- Megengedi? - kérdezte Kriszta, a lüktető, csillogó férfiasságra meredve.

Lajos tehetetlenül és megbaLajosázva nézte, ahogy Kriszta előrehajol, és ajkaival és nyelvével csókolgatni és mosdatni kezdte a péniszét. Teljes hosszában végigcsókolta, majd nyelvével körbeszaladt a merev testrészen, végül kinyitotta a száját, s olyan mélyen az ajkai közé vette, amennyire csak tudta.

Lajos önkéntelenül megrázkódott a heves érzés hatására, melyet a lány nyelvének érintése keltett benne. Kéjes nyögés tört fel belőle. Egyik kezét a lány tarkójára helyezte, s finoman ki-be mozgott Kriszta szájában.

Érezte, hogyan mozgatja a lány a nyelvét a testén, hogyan nyalja és simogatja, hogyan öleli és dédelgeti a húsát, mikor szájával szívja... és érezte, hogy kitörni készül belőle a spermium, a megkönnyebbülést hozó robbanással.

- Kriszta... Kriszta, jobb lenne, ha... jobb lenne, ha már abbahagyná. Mindjárt... mindjárt... jön... engedjen...

Miközben Lajos beszélt, Kriszta levette kezét a férfi nadrágja elejéről, és a lábaira fonta a karjait, hogy az ágaskodó dákóhoz szoríthassa magát. Lajos csípője mozgatásával megpróbálta kihúzni magát a lány szájából, de Kriszta rátapadt, ajkai és nyelve szüntelenül dolgoztak.

- Ó, Istenem... jön... aaaa... - kiáltott fel Lajos, s teste vad lökéseket diktált a lány meleg szájába, közben a lány hajába markolt, és magához szorította őt.

Amint ondója a lányba lövellt, érezte a magömlés szinte fájdalmas összerándulásait, egyszer... kétszer... újra meg újra, lábai remegtek a megerőltetéstől és a megkönnyebbülés tomboló mámorától, szaggatottan és zihálva lélegzett, fejét hátravetette, s szája hátrahúzódott a gyönyör grimaszával.





Valójában nem is ismerlek. Még az igazi neved sem tudom, bár nem lenne nehéz kideríteni. Minden közös múltunk néhány óra egy kis szobában, sok más emberrel körülvéve. Valamiért mégis ezer szállal húzol magadhoz, a te tested a má...




Az a feladatom, hogy a dolgozóknak segítsek a bankokban elkészíteni a negyedévi összesítéseket számítógépen. Nagyon sokat tréfálkozunk a bankokban dolgozó fiatal lányok szexuális étvágyáról, bár még egyikünknek sem volt ilyen ...




Első látásra megtetszett nekem a körfolyosó másik oldalán lakó özvegyasszony. A ház régebbi lakóitól tudom, férje jóval idősebb volt és mióta özvegy lett nem látták férfival. Negyvenes éveinek végén járó, ruganyos járású...




Barcelonában szálltunk hajóra, Judit, Péter és én. Ragyogó május volt éppen, a kikötő felé vezető úton mindenütt szexi spanyol nők sétáltak, ravasz szabású tavaszi ruháik egyre többet mutattak a tél sápadt “fehérségét” ...




Péntek délután, integetés a távolodó autó után, de már tele izgalommal, hogy csak a maguk urai lehetnek újra egy egész hétvégén. A szülők már máskor is egyedül hagyták őket, tudták, hogy 22 évesen fiúk, Áron már nem gyerek ...


Copyright (c) szex-tett.info. Design by XXX Mag