banner

Szerelemdoktor




Izgatottan mentem a baráti találkozó helyére, ahol már a többség ott volt. Boldog voltam, mert végre megtaláltam álmaim lakását, amit egyből meg is vettem. Ezt mindenképpen meg kell ünnepelnem egy pohár koktéllal. Vagy borral. Vagy inkább némi tequilával - fagyott az arcomra egyből a mosoly, ahogy beléptem a helyre. Azonnal kiszúrtam Őt. Nem volt nehéz, mert ő is láthatóan lefagyott. Nem is jutott eszembe, hogy esetleg Ő is itt lehet, annyira elvonta a figyelmemet ez a lakásvásárlás. Pedig így visszagondolva teljesen egyértelmű, hogy itt van most. Gyorsan megpróbáltam összeszedni magam és mosolyogva odasétáltam a többiekhez, akik már mind jókedvűek voltak a korábban elfogyasztott alkoholtól. Miután leültem és felhajtottam a tequilát, kértem még egy koktélt. Arra eszméltem, hogy csak őt voltam képes figyelni, pedig nem lenne szabad. De egyszerűen nem tudtam nem nézni. A sötétbarna szemeit, haját, arcát, testfelépítését, kisugárzását...egyszerűen mindene fogva tartott, mint valami láthatatlan erő, ami mágnesként tartott könyörtelenül fogva. Pedig minden erőmmel próbáltam magamra erőltetni, hogy ne nézzem őt. Az sem segített, hogy mindig visszanézett...és elég egyértelműen. Ráadásul többször elkaptam a tekintetét, ahogy engem néz. Először megpróbáltam magam távol tartani tőle, amennyire csak lehetséges. Nem akartam, hogy esetleg megsebezzen. Túlságosan tetszett. Nagyon nehezen tudtam magamra erőltetni az érdektelenséget vele szemben, de szerintem jól sikerült az "alakításom". Igyekszem is mindenkivel elhitetni, hogy nem érdekel. Hogy kicsit sem fogott meg. Persze leginkább vele. Amit sajnálok, mert amúgy egy értelmes intelligens tanult ember, ezért jó lenne beszélgetni vele. Miközben figyelgettem őt, azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy tudnánk barátok lenni. Megpróbálhatnám kizárni a túlzott szimpátiát. Vajon ő mit gondolna erről az egészről? Bárcsak olvashatnék a gondolataiban. Arra jutottam, hogy inkább erőt veszek magamon és nem játszom tovább a megközelíthetetlent. Úgy alakult, hogy egymás mellé kerültünk, így végre elkezdtünk beszélgetni. Még az első másodpercekben éreztem a feszültséget, de ahogy én is, úgy ő is elkezdett feloldódni és végül jót beszélgettünk az estén, sőt még számot is cseréltünk és a közösségi portálon is bejelöltük egymást.

- És hogy-hogy erre jártál?- kérdeztem, miközben töltöttem ki a forralt bort kettőnknek a konyhámban állva.
- Épp végeztem a műszakkal és gondoltam, ha itthon vagy és ráérsz, felugrom egy kicsit. – mondta szelíden mosolyogva. Nagyon édesnek tartottam, hogy feljött. Örülök, hogy áttörtük a falat kettőnk között és kiderült, hogy tulajdonképpen sok közös vonásunk van és jól el tudunk beszélgetni. Szeretem az értelmes férfiakat és ő abszolút beletartozik ebbe. Ráadásul úgy láttam, ő is szívesen beszélget velem.
- Gondolom fárasztó volt a műszak. Volt valami komoly gond? – kérdeztem, miközben leültem mellé a kanapéra a poharakkal.
- Köszönöm. – vette el gyengéden a kezemből. – Semmi durva, csak a szokásos. Néhány rosszullét, kisebb háztartási balesetek, ilyesmik. – mondta kedvesen és belekortyolt a borba.
- Izgalmas lehet mentősként dolgozni. De őszintén szólva nem irigyellek. Nem szívesen élnék át bizonyos helyzeteket, amiket nektek át kell. Hogy bírod lelkileg?” – kérdeztem őszintén. Mert nem érzéketlennek ismertem meg, ezért számomra kissé elképzelhetetlen volt pár szituáció a munkájában vele kapcsolatban.
- Nehéz, valóban. De alapjáraton a segítségnyújtás a dolgunk, ami kiegyenlíti kicsit a nehéz helyzeteket, az jobban doppingol, mikor látom, hogy valakit meg tudunk menteni és szerencsére ez van túlsúlyban. A rossz pedig sajnos hozzátartozik. De azt hiszem azt nem lehet megszokni. Kicsit mindig meghalunk lelkileg mi is, mikor egy-egy nehéz helyzettel vagyunk kénytelenek szembesülni.” – válaszolt őszintén.
Sokat beszélgettünk az este folyamán és a borból is egyre több fogyott…
Hirtelen arra eszméltem, hogy a nyelve kitölti a számat belülről és szinte öntudatlanul nyögve viszonzom érzéki nyelvjátékát, miközben éhesen túrok a hajába és simogatom a nyakát. Vajon mióta csókolózhatunk itt? Összefolytak a percek és az események is. Uralni akartam a helyzetet , de úgy tűnik, ez nem nagyon sikerült. Utolsó lelki erőmet is összeszedve abbahagytam a csókot és elhúztam a fejem tőle. Ő azonnal kinyitotta a szemeit, vággyal telve nézett rám és a csípőmnél fogva húzott vissza magához, mikor hátrálni próbáltam, ezzel is nyomatékosítva, hogy nem áll szándékában elengedni. A fejével is mozdult felém ismét csókra várva, de rátettem a kezem a szájára.
-Ne, nem kellene ezt csinálnunk...- próbáltam még a maradék erőmet összeszedni és hárítani, de az illata is annyira bódított, hogy önkéntelenül is hozzásimultam. Éreztem, hogy simogat, miközben ködös szemmel nézett, majd becsukta a szemeit és kéjesen az ujjaim közé nyalt. Megremegtem.
- Ne ne ne...kérlek ne csináld...- elvettem lassan a kezem.
- Csókolj meg...- nyögte, majd határozottan felém mozdult és ismét éreztem az ajkait. Nem tudtam tovább tartani magam. Átöleltem a nyakát és másodpercekkel később az ölében ültem. Az eddig tapasztalt félénkebb viselkedése miatt kicsit haboztam, hogy mennyire "lehetek önmagam", de végül nem tudtam visszafogni a vágyat. A mohóságom miatt biztos, hogy nem tudom vele elhitetni többet, hogy nem érdekel, mint férfi...hogy nem kívánom...
Percekkel később már kapcsolta ki a melltartómat.
- Várj..kicsit lassabban. - súgtam a szájába és próbáltam kissé távolodni tőle. Gyors a tempó.
- Kívánlak! - mondta, miközben határozottan kihámozott a ruháimból.
Testem minden pontját végigcsókolta, nyalta engem az őrület határáig sodorva ezzel. Szédülten viszonoztam minden érintését, rövid időn belül át is vettem az irányítást.
Érzékien lovagoltam rajta és élveztem, ahogy vággyal telve néz közben. Kicsit zavarba is jöttem átható nézésétől, ezért becsuktam a szemem és úgy élveztem őt tovább.
- Nézz rám! – súgta, miközben végigsimított a derekamon és felült, hogy szembe nézzen velem. Tisztán látszott a tekintetéből és sugárzott minden mozdulatából, hogy nagyon kíván engem. Ezt tényleg tisztán éreztem. Átöleltem a nyakánál és éhesen megcsókoltam. Érezni akartam, ahogy a nyelvével is behatol a számba, miközben bennem mozog.
Kielégülten, bódultan bújt hozzám, és halkan pihegett, miközben cirógattuk egymást. Azt kell, hogy mondjam, jó volt. Ki sem néztem belőle, hogy ilyen érzéki és ügyes lesz. Ott maradt nálam éjszakára és másnap reggelire is. Az ölébe ültetett, miközben reggeliztünk. Édes volt nagyon.

Viszonylag korán reggel épp kedvenc kávézómban ültem és kortyoltam az életet adó nedűmet, mikor a tabletemen ügyködve láttam, hogy üzenetem jött. Ő írt. Nem néztem meg, mert nem akartam, hogy kiírja ez a mindent jelző közösségi portál, hogy „Látta”. Nem tudtam hirtelen, mit tegyek. Igen, kicsit háttérbe vonultam most és sokat gondolkodtam rajta, miután átléptük azt a bizonyos határt. Ennek az egésznek semmi jövője. Amellett, hogy fiatalabb nálam, igaz nem sokkal, de akkor is, még a családi hátterünk is teljesen más. Az övé vallásos….és modoros, prűd és sznob. Az apja híres és elismert a saját szakmájában, ami sok mindent meghatároz. Nem az én világom, el sem tudom képzelni, hogy én beilleszkedjek egy ilyen világlátással rendelkező családba. De Ő is megéri a pénzét, mert tudtommal még egy lányt sem vitt haza bemutatni, amit elég nehezen tolerál egy ilyen kaliberű család. Náluk ez már deviáns viselkedésnek számít. Az én személyiségem és viselkedésem pedig alapból beilleszthetetlen lenne a kis világukba. És hogy őszinte legyek, nem is biztos, hogy bele akarok illeszkedni. Kár is rajta tovább emésztenem magam. Egy kis "kitérőnek", kalandnak jó volt ez az egész, de semmi több nem lehet ebből. És nagyon remélem, hogy titokban is fog maradni a társaság többi tagja előtt is. Gondolatmenetemet a naptáram hirtelen felugró figyelmeztető ablaka zavarta meg, ami jelezte, hogy mennem kell a tanfolyamra. Gyorsan tárcsáztam a szokásos taxitársaságot, akik két percen belül küldtek is egy autót. Gyorsan felhajtottam a maradék kávémat, majd sietve elpakoltam a holmijaimat, felkaptam a kabátom és már kint is voltam, ahová épp kanyarodott be a taxi. A kocsiban azért annyit visszaírtam neki, hogy előadáson leszek a nap nagy részében. Az óra eléggé elvonta a figyelmemet, nagyon érdekes volt, így simán figyelmen kívül hagytam azt a pár üzenetet, amiket még kaptam Tőle. A tableten jegyzetelés közben ki is jelentkeztem a közösségi oldalról, hogy ne zavarjon a folytonos értesítő az üzenetek érkezéséről. Mikor végeztem, még elszaladtam vásárolni pár dolgot. Ki akartam kicsit kapcsolódni, így bementem néhány ruhaboltba, drogériába és megvettem, amikre úgy gondoltam szükségem van. Már sötétedett, mire hazaértem. Kipakoltam és elkezdtem valami könnyed és gyors finomságot készíteni vacsira. Közben eszembe jutott pár könyv, amit le akartam tölteni, így az asztalra tettem az ebook olvasómat, hogy majd evés közben le tudjam őket tölteni. Hallottam, ahogy rezeg a telefonom. Mikor kézbe vettem, láttam, hogy Ő hív. Nem vettem fel. Nem akartam most vele beszélgetni. Nyugit akartam és kicsit tisztábban látni vele kapcsolatban. Így visszaraktam a telefonom, ettem tovább és folytattam a könyvek olvasgatását. Megint rezgett, üzenet jött. Megnéztem. „ Valami rosszat tettem?” – ennyi állt benne. Természetesen Ő küldte. Most mit válaszolhatnék erre? Úgy éreztem, lehet, hogy jobb lenne neki megmondani, mi a helyzet. Na nem a kételyeimet, hanem csak annyit, hogy ez most nem fér bele. Mikor ezt megírtam, folyamatosan csörgetett, de nem akartam felvenni. Üzenet jött. „Legalább beszéljük meg ezt az egészet! Ez így nem fair, hogy te kijelented, így lesz, nekem pedig semmi beleszólásom nincs!” – állt benne. Éreztem, hogy dühös, ezért mindenképpen meg akartam várni, míg lehiggad kicsit. Vagyis reménykedtem benne, hogy le fog higgadni. Miután nem válaszoltam, egy idő után abbahagyta.
Pár nap múlva este, mikor épp a két nap múlva esedékes wellness hétre pakolgattam össze a cuccaimat, bizonytalan kopogás és csengetés ütötte meg a fülemet. Kinéztem és láttam, hogy Ő áll az ajtóm előtt láthatóan ittas állapotban. Nem tudom, honnan jöhetett, de ki volt öltözve, ing, öltöny volt rajta, bár láthatóan kissé zilált volt már. Sóhajtottam egyet és kinyitottam. Sötétbarna szemei még sötétebben villogtak, ahogy rám nézett.
- Beszélnünk kell! – mondta ittas és számonkérő hangnemben, de elég határozottan és megtámaszkodott az ajtófélfán.
- Gyere be. – álltam félre kissé aggódva, de semmiképp nem akartam, hogy a szomszédok füle hallatára csináljon jelenetet...





Vasárnap délután volt, ami idővel a nagy lustálkodások legitim idejévé vált életükben. A semmittevés gyakran keltett valamiféle sajátos feszültséget bennük, amelynek feloldása magányos vagy közös erotikus játékokba, lassú, ám...




Kovácsné a negyvenes éveinek elején még nagyon csinos, szőke hajú asszony volt. Nem látszott meg rajta, hogy szült egy gyereket, aki egy szép felnőtt lány, és egyetemre készült. Kovácsné százhetven centi magas volt, érzéki ajkak, ...




Szemét egy pillanatra sem vette le az éppen ugrani készülődő alakról. Senkivel össze nem téveszthető sudár kis szőkeségről. Sehogy sem tetszett neki húga produkciója. Mindig izgalom járta át, valahányszor a medence szélén meglát...




Sziasztok, Enzós Niki vagyok ismét,és egy szexfantáziát mesélek el, ami azóta meg is történt.

Felkorbácsoló már a gondolata is, hogy egyszerre két pasival kefélek. Elképzelem, ahogy csókolózunk. Először téged csóko...




Egyik nyáron sátrazni mentünk egy nagyobb társasággal (a haveri körrel). Duna parti városban lakunk, úgyhogy csak át kellett menni a másik partra, ahol erdős-ligetes részek vannak, és máris megvolt a hangulat! Már évek óta terveztük...


Copyright (c) szex-tett.info. Design by XXX Mag