banner

Pajzán emlékek




Miután vége lett a kapcsolatunknak nem akartam többé látni. De most már örülök, mivel kellemes szex emlékeim jutottak felszínre.

Nem akartam öt többé látni, legalábbis akkoriban azzal áltattam magam. Haragudtam rá, megsértett, megalázott. Megcsalt, és mégcsak nem is tagadta. Jobban szerettem volna, ha tiltakozik, mellébeszél, de nem, csak nézett rám és nem szólt semmit, majd fogta magát és elment, ott hagyott egyedül. Ăœltem a szobában és bámultam magam elé, tudtam, hogy nem fogok vele többet találkozni, és ez volt az, ami leginkább fájt.

Nem is találkoztunk, én kerültem azokat a helyeket, ahová ő járt, ő pedig került engem. A közös barátaink sem beszéltek róla, tudták, nekem jobb így. Még a nevét sem akartam hallani. De a sors ugye kiszámíthatatlan, újra találkoztunk, pedig azt szerettem volna legkevésbé. Már kezdtem kiheverni "elvesztését", mikor bekopogtam azon a bizonyos ajtón, és legnagyobb megdöbbenésemre ő volt az, aki szélesre tárta előttem az ajtót.
Hirtelen meg sem tudtam szólalni, éreztem, hogy egyre idegesebb leszek, a gyomrom összeszorult. De ő sem látszott nyugodtabbnak.

Végül ő volt az, aki megszólalt.

- Engem keresel ? - kérdezte.
Már a hangjától bizseregni kezdtem. Rég nem hallottam mély, érzéki hangját.
- Nem, nem téged kereslek, hanem, megmondtam a kívánt nevet, bár személyesen vele sem találkoztam még.
- Nincs itt. Csak egy óra múlva. Megvárod?
- Igen, azt hiszem muszáj lesz. - mondtam hirtelen.
Erre szokták mondani, hogy nem tudja kezelni az adott szituációt. Hát én bizony nem tudtam. Pedig elég határozott ember hírében állok, de akkor cserben hagyott az a nagy határozottság.
Leültetett, hozott egy kávét, és megpróbált velem beszélgetni, de én csak az órámat néztem, pedig még csak tíz perc telt el.
- Nem zavarlak, ha nem akarod. Látom nem szívesen beszélgetsz velem, nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni. - mondta hidegen, sértődötten.
- Nem, szeretnék veled beszélgetni, de ne úgy, mint két idegen.

- Miért nem hívtál fel egyszer sem? - bukott ki belőlem az a kérdés, ami már hónapok óta ott volt velem minden nap. Ennyire nem jelentettem semmit? Ennyi volt neked majdnem két év?

De megint csak nézett rám.
- Nekem semmit sem jelentett.
Nem akartam hinni a fülemnek, erre nem számítottam.
- Így már értem. - nyögtem ki nagy nehezen, bár éreztem, hogy kezd összeszorulni a torkom, a szemem megtelik könnyel.
Már pont indulni akartam, mikor megfogta a karom, erősen, szinte fájt.
- Nem, nem értesz te semmit, az a másik nem jelentett nekem semmit.
Magához rántott és megcsókolt, már-már durván a számba harapott. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, felpofozzam vagy visszacsókoljak. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Éreztem, hogy egyre követelőzöbben csókol, de jó volt érezni az ajkait, az ízét. Felkapott és az íróasztalához gyalogolt velem, bár közben nem hagyta abba a csókolózást. Felültett az asztalra, lehajolt levette a pulóverem, majd a fekete, csipkés melltartót. Bekapta az egyik mellbimbómat, lassan nyalogatta, majd a másik következett, a kezeivel már a nadrágomtól próbált megszabadítani.

- Nem akarok veled itt szeretkezni, nem vagyok a titkárnőd, minek nézel engem ? - mondtam, de közben nevettem.

- Igazad van, ez nem is szeretkezésre való hely, de szívesen megdugnálak.
Meg sem várva a választ fejét vigyorogva a melleim közé nyomta. Levette a nadrágom, vagy inkább letépte. Egy szál bugyiban nem nagyon tudtam tiltakozni. Végignézett rajtam, éreztem a pillantásából, hogy nagyon kíván. De lassan én is magamhoz tértem. Kigomboltam az ingét, éreztem azt a jól ismert illatot, simogattam a bőrét, tudtam, hogy újra az "enyém". Lekászálódtam az asztalról, és már a nadrágját gombolgattam, majd a boxeralsóval együtt lehúztam. Kicsit meglepődött a hirtelen váltáson. Megkértem, hogy üljön a közeli fotelba, majd szó szerint rámásztam. A melleimet csókolgatta, becézgette, nagyon szerette ezt a pózt. Letérdeltem és lassan a számba vettem a farkát, nyalogattam, egy kicsit harapdáltam, de mertem nagyon belelendülni a dologba, mert tudtam, hogy nagyon hamar elélvez az orális kényeztetéstől. Így inkább levettem a bugyim és lassan beleültem a megfelelő helyre.

Fokozatosan nyársaltam fel magam, ami nagyon tetszett neki is. Néztem közben az arcát, láttam az élvezetet, a jól ismert vágyat. Mikor már teljesen kitöltött, ringatózni kezdtem, apró mozdulatokat tettem.

- Kérlek gyorsabban. - mondta szinte könyörögve.
Gyorsítani kezdtem a tempóm, ő is segített. A fenekembe "kapaszkodott", emelgetett, egyszerre igyekeztünk a boldogság felé. Egyre hangosabban zihált, már én sem tudtam nagyon hol vagyok. Éreztem, hogy megremeg, elélvez, de én sem maradtam alul, a hüvelyizmaim összeszorultak és épp sikoltani akartam, de ő befogta a szám, úgy látszik még emlékezett. Lassan tértünk magunkhoz, a szemébe néztem és éreztem, hogy megtaláltam őt újra. Simogatta a hátam és finoman, szinte alig érezhetöen megcsókolt.
- Van valakid? ..suttogta fülembe …
- Nincs…. leheltem én..
- Mondhatjuk azt hogy akkor van?.. ugyanaz a remény tükrözödött szemeiben mint amit az enyémből olvashatott ki …
- Mondjuk …..mosolyodtam el és forró csókkal pecsételtem meg ezt az emlékezetes találkozást…







Az esztendőnek eme rügyfakasztó délutánján ismét felkerekedtem,és átvágtam az aljnövényzettel takart ritkás erdőségen.Tettem mindezt annak érdekében ,hogy láthassam édes Cathleenem hintóját végigrobogni a vöröses szív alakú ...




Péntek este, hajnali 1, vagy 2 óra.
Egy hosszúra nyúlt Wagner opera pillanatai visszhangoznak fejetekben, amikor végre kiléptek a szálloda liftjéből a megfelelő emeleten. Innen már csak pár lépés a szoba. Te közben már (meglaz...





Krisztinával egy hűvös február végi délutánon ismerkedtem meg egy D(...) felé tartó vonaton. Éppen a fogasra akasztotta kabátját, amikor azt reméltem, hogy hátat fordítva alkalmat ad majd arra, hogy végigmérjem fenekét. A te...




Vidám naplementébe torkollt a délután Agrabah látóhatárában, s az est rátelepedni készült a keleti város távoli házaira is, úgy, mint az uralkodói kastély legmagasabb tornyaira. Rózsaszín felhők színesítették az eget a nyugati ...




Nem is tudom hol kezdjem ezt a megtörtént esetett! talán ott, hogy még a nyáron szemet vettetem anyu munkatársnőjének fiatal csinos lányára. Telt múlt az idő, de a nyár elszállt, viszont nekem kedvezett a szerencse. Ősszel beköltözö...


Copyright (c) szex-tett.info. Design by XXX Mag