banner

Éjszakai szolgálat




Ez a szolgálat sem indult életem legjobbjaként. Eleve este volt, a sötétben pedig nem sokat tehet egy szerencsétlen katona őrszolgálatban, kint a reptér leghátsó posztján, közel s távol sehol egy teremtet lélek. Itt csak sötét van, balra a kerítés, legalábbis ott kell lennie, mert látni nem látom. Őrbódém fényei nem jutnak el odáig. Örülhetek, hogy az ide szerelt lámpa legalább a bódét bevilágítja. Szembe velem a kifutó, azon túl pedig hivatalosan működőképes, nem hivatalosan kimustrált helikopterek várják az elmúlást csendesen. Ha nekem unalmas, nekik milyen lehet?

Egyetlen társam a magányban egy könyv és egy hűtőládányi sör, mely az asztal alatt lapul és a nappal folyamán bújhatott el itt, mikor még az élet is jelen volt ezen a helyen. Ilyenkor persze már senki sem látogatja meg a szerencsétlen szolgálatos katonát. Hajnali egy tájékán alszik a nép, vagy bármi mást csinál, de a reptér legvégébe a fene se eszi ki őket. Kénytelen vagyok a könyvvel elütni az időt, meg néha belekortyolgatok söröcskémbe. Így talán átvészelem ezt a dögunalmas, gatyarohasztó meleg, vaksötét szolgálatot. Legalább hűvösebb lenne, de nem, a nyár éppen erre a napra időzítette legfüllesztőbb melegét.

Hopp, mozgás a reptér felől. Ezt csak szemem sarkából látom, ám éber őr lévén azonnal reagálok. Odafordítva fejem tökéletesen rálátok a közeledő zseblámpás alakra. Mivel behatoló nem közelítene a reptér felől, pláne nem világító zseblámpával, könnyen rájöhetek, hogy ez bizony ellenőrzés lesz. A sör a pillanat tört része alatt visszapottyan a ládába, amit lábammal lökök be az asztal rejtekébe. Gyorsan gyakorlóm felsője után kapok, hátha valamelyik katonásdit játszó magasabb rangú seggfej ugrott le ide, de aztán meglátom, hogy ez csak a jó törzs. Azaz Harkány Linda törzsőrmester. Elég jó fej ahhoz, hogy még a sör miatt se szóljon meg.

- Szia. – üdvözöl szívélyesen.
- Szia. – köszönök vissza hasonlóképpen
Amit tudni kell a törzsről, hogy nagyon szép nő. Mikor először találkoztam vele – annak is van már vagy egy éve – kerek arca azonnal megfogott. Rövid, vörös haj, kék szemek, pisze orr, telt ajkak. Összhatásában rendkívül kedves és aranyos kisugárzása van, de ha felmérgesítik, akkor egy felhergelt kidobó fiú se tudna rondábban nézni.

Aztán a múlt heti nyílt napon, amikor szerencsésen megint szolgálatban voltam, találkoztam vele. Akkor láttam először civilben, a gyakorló jótékony takarása nélkül. Hát nem mondom, a testére sem lehet panasza. Formás, nőies, de érezhető, hogy teljes menetfelszerelésben is bárhová elszaladna, a legnagyobb géppuskatűz közepén. Az első gondolatom természetesen az volt, hogy szívesen megfektetném.

- Mi a helyzet? – szakítja félbe kérdésével gondolatmenetem.
- Unalom a köbön. – válaszolom, miközben beljebb lép a bódéba.
Szemem kissé elkerekedik, amikor meglátom, hogy egy száll trikóban van, azt is összecsomózta a hasa felett. A lámpafényben megcsillant az izzadtság a testén, bennem pedig kezdtek felpörögni a hormonok.
- És te? Ellenőrző körút? – hebegem, bár ennél nagyobb hülyeséget úgyse kérdezhettem volna. Hát mi mást csinálna itt a semmi közepén? Biztos nem a két szép szememért jött ide.
- Olyasmi. – mosolyodik el kajánul, majd mélyen behajol fölém.

Miközben benyúl az asztal alá, hogy kihalásszon a hűtőládából egy sört, én kényelmetlenül fészkelődni kezdek. Feje igencsak közel került mozgolódó férfiasságomhoz, és a helyzetet az se teszi könnyebbé, hogy ezzel a mozdulatával tökéletes rálátást biztosít trikója alatt megbújó formás melleire. Nyelnem kell, férfiember ezt nehezen bírja. Fejembe záporozik ezernyi erotikus életkép, mind arról szól, hogyan tudnánk a kis bódéban lezavarni egy menetet, vagy kettőt, hármat.

Aztán elmúlik a pillanat, sörrel a kezében egyenesedik fel. Meghúzza az üveget, egyúttal végigmér. Izzadok, de már nem csak a meleg miatt. Férfiasságom ágaskodik, a gyakorlóban viszont ez nem látszik annyira, ezért pedig hálát adok a szabójának. Valamit azonban mégis leszűrhet, mert mosolya, az a gyönyörű mosolya tovább szélesedik.

- Mit olvasol? – kérdezi kisvártatva.

Mit tudom én. Elgondolkodom, vajon hangosan kimondtam-e. Aztán, mivel a válaszra vár, eldöntöm, hogy nem, így válaszolok.
- Semmi érdekeset, csak egy haver adta kölcsön. – remélem nem lett túl suta a válasz, de most valahogy nem ezzel akarom untatni, elég, ha én untam.
- Szerinted beülhetnénk egy gépbe? – bök a fejével minden átmenet nélkül a helikopterek felé.
Ezt most kicsit át kellett gondolnom. Sejtem, miért akar beülni az egyik helikopterbe, csak arra kellett választ találnom, hogy megéri-e ezért elhagyni az őrhelyem és kockáztatni az állásom. Aztán ránézve Lindára, aki egyben az ellenőrzést végző tiszt is, úgy döntöttem, határozottan megéri a kockázatot.
- Egybe biztos. – válaszolok már én is mosolyogva.
- Melyikbe? – kérdez vissza megnyalva az ajkait, egyértelmű jelzést adva, hogy ő is benne lenne a mókában.

Nem vesztegetem az időt tovább fecsegésre, lekapcsolom a villanyt, így maximum azt hiszik, hogy alszom, majd vállra akasztom géppisztolyom – ha az őrhelyem el is hagyom, a fegyvert azért nem – és kilépek a bódéból. Zseblámpával világítva az utat haladok az egyik kerítés mellett parkoló, immár alkatrészraktárként használt helikopter felé. Ezek a gépek általában le vannak zárva, de erről speciel tudom, hogy az tumblr_mg052nn0hq1rapu2oo1_250.gifoldalajtó zárja tönkrement és mivel úgyse képes a repülésre, senki se veszi a fáradtságot a megjavítására.

Elérjük a gépet, kívülről érintetlen, ellenben a hajtóműből már nem sok maradhatott. Persze, jelenleg ez kósza gondolat, engem a gép belseje érdekel, illetve a mellettem álldogáló nő. Tehát könnyedén félrehúzom az ajtót. Linda beugrik, közvetlen utána én is. Gépfegyverem bebiztosítom, majd a biztonság kedvéért kiveszem a tárat, és a csőre húzott golyót is kiugrasztom. Nekem ez itt nem fog véletlenül elsülni. Még leteszem a zseblámpám, utána harcra készen fordulok szembe Lindával.

Aki eltűnt. Legalábbis pillanatnyi időre úgy tűnt, mert aztán észre veszem a mozgást a pilótafülkében. Somolyogva lépek be. A pilótaülésbe ül és a botkormánnyal játszik. Már a gondolat maga izgató. Lehuppanok mellé a másodpilóta ülésbe.

- Jól bánsz a botkormánnyal. – jegyzem meg, s ezt akár szexuális zaklatásnak is vehetné.
Bár kérdéses, ki zaklat kit. Rám kacsint, majd végigsimít nadrágom mélyén már harcra kész fegyveremen. Közben fölém hajol, és megcsókol.
- Nem is tudod még, mennyire. – súgja a fülembe, mire én felpörgök, mint a helikopter forgószárnya.

Csókolózni kezdünk, közben igyekszem megszabadítani verejtéktől nedves trikójától. A fémtestű gépben szauna van, csakhogy ez minket rég hidegen hagyott. Bennünket már a vágy fűtött, nem a nyár. A trikó a műszerfalon landol, én pedig kerek melleit kezdem csókolgatni, masszírozni.

Ő sem tétlenkedik, először pólómtól szabadít meg, majd kiszabadítja ágaskodó szerszámomat, és gyöngéden játszani kezd vele. Én ezt a melleire és nyakára nyomott forró csókokkal viszonozom. S mivel melleinél már többre vágyom, kigombolom nadrágját és megpróbálom lehúzni.
Ekkor kisebb gondba ütközünk, nevezetesen, hogy ilyen helyzetben rohadtmód akadályozó tényező a surranó. Mert ugye azt nem lehet cipő módjára lerúgni a lábról. Hát, kissé visszazuhant hévvel, de a hirtelen bekövetkezet gátnak hála, hamar újra felfűtve szabadulunk meg lábbelijeinktől, és ha már így benne vagyunk, hát nadrágjainktól is. Eztán újra egymásba gabalyodunk. Csókolózunk, egyúttal míg én egyik kezemben a melleit, másikkal bugyiját eltávolítva nedves punciját masszírozom, addig ő alsónadrágomtól megszabadítva szerszámomat veszi kezelésbe.

Durr. Koppanás hasít a fülembe, fájdalom a sípcsontomba. Hát nem bevertem a lábam a műszerfalba? Kezdek rádöbbenni, hogy a pilótafülkét nem szeretkezésre tervezték.

Linda azonban pillanatok alatt elfeledteti velem fájdalmam. Vigasztalásul szájával kezdi kényeztetni férfiasságom. Olyan hévvel, hogy bizony nagyon közel kerülök az elsüléshez. Ám a tűzparancs még messze volt, így igyekszem kontrolálni magam. Csak hát nehéz, ha egy ilyen gyönyörű nő melengeti forró ajkain ritmikus fejmozgással szerszámomat.
Valamit sejthetett, mert hirtelen abba hagyja és átül – illetve, inkább bele esik, mert megbotlott az ülések közti műszerpultban – a pilótaülésbe. Lábait szétvetve várakozik rám, én pedig nem akarom megváratni. Most rajtam a sor, nekem kell őt kényeztetni. Hát úgy vetem rá magam puncijára, mint cápa a vacsorájára.

Ujjaimmal és nyelvemmel igyekszem a kedvében járni, s apró sóhajtásaiból ítélve jól csinálom. Nem is hagyom abba, édes puncija minden szegletét fel kell fedeznem. Az élvezet azonban huzamosabb idő után monotonitásba csaphat, amit persze egyikünk sem akar. Hát elértünk arra a pontra, amikor váltanunk kell, és legnagyobb meglepetésemre, mindkettőnk ugyan akkora érezte ezt a pontot.

Elváltam meleg barlangjától, ő pedig talpra áll és csábosan ringatva csípőjét kisétál a fülkéből, miközben pajzánul cicceg. Megeresztek egy vékonyra szabott nyávogást, majd utána eredek. Közben tudatom pillanatnyilag lefoglalatlan fele örül, hogy elhagyhatom a szűk fülkét. Lábamra már így is mintát nyomott a műszerpult, amin eddig térdeltem.
Most végre kikerültünk a tágas tehertérbe. Ő középen áll, egyik kezével testét simogatja, másikat felém nyújtva mutatóujjával csábítgat. S cicceg. Én mosolyogva, morgást és fújást imitálva cserkészem be. Megperdül, megpróbál szökni, de gyorsabb vagyok. Elkapom, átölelem. Tenyerem melleit és punciját simogatják, csókokkal árasztom el nyakát. Ő pedig fenekét szerszámomnak nyomja, neki dörgölődzik, szinte kéri, hogy hatoljak belé, forrjunk össze.

Előre hajol, kezeivel a falhoz támaszkodik, terpeszbe áll és felkínálja magát. Én pedig teljesítem testének kívánságát, nedves üregébe hatolok. Lassú ütembe kezdek mozogni, a forró punci teljesen körbe veszi szerszámom, tetőfokára hág a kéj. Felveszi ritmusom, fenekét velem együtt mozgatja. Összhangba irányítjuk egymást, fokozzuk a tempót. Egyre hangosabbakat nyög, én se bírom már sokáig. Pedig még nem akarom, hogy vége szakadjon. Itt és most megdermedhetne az idő. Közel vagyok a beteljesüléshez, amikor felegyenesedik, lelép férfiasságomról, megfordul, és a földre dönt.

Hanyatt zuhanok, az élvezetből ébredve zavartan nézek körbe. A sötétben a zseblámpa fénye ragyogó aurát von Linda mezítelen teste köré. Nem várakozik, nem magyarázkodik, ágyékomra ül, és én újra beléhatolok. Ezúttal ő diktálja az iramot, én nagyon nem is tudok mást tenni azon kívül, hogy hagyom. Legyőzött vadként fekszem, de nem tétlenül. Szabad kezeim testét és arcát simogatják, melleit gyömöszölik. Néha lehajol, ilyenkor szám elérik kebleit és csókot nyomok rájuk, máskor az ajkait kényeztethetem ugyan így. Kezeim egyszer sem állnak le, s ő se. Az ütem, amit diktál irgalmatlan. Érzem a végét. A gyönyörűség, ami árad belőlünk a helikoptert is a levegőbe tudná emelni. Aztán megrándul a teste, felsikolt, én pedig kicsivel sem lemaradva tőle szintén összerezzenek. Úgy érzem, őserők szabadulnak el, kiverhetnék az ablakokat, a gép falát. S vége.

Linda fáradtan pihegve dől rám, én is szaporán veszem a levegőt. Mosolygunk, egymást nézzük, még simogatom meztelen testét. Csodálatos örökkévalóságnak tűnik az a pár perc, míg kiheverjük a gyönyört. Aztán rádöbbenünk, hogy szolgálatban vagyunk. Öltözés közben nem szólunk egymáshoz, pedig akarunk, de egyikünk se mer belekezdeni. Visszatárazom fegyverem, elindulunk, becsukom a gép ajtaját. A bódénál elválunk, ám megígéri, hogy a szolgálat vége után találkozunk. Helyes, gondolom, lesz miről beszélni. Hogy egy gyönyörű kapcsolat kezdete, vagy csak egyéjszakás kaland volt-e, nem tudom. A válasz reggelik várat magára.

Most újra katona vagyok, egyedül a sötétben, esti szolgálat közben. Visszahuppanok a székre, letámasztom fegyverem, és olvasni kezdek. Gondolataim pedig a múltba és a jövőbe révednek.





Csak nézlek.

- Szeretlek, Szerelmem! - ajkaimat elhagyják ezek a szavak akaratlanul is, hiszen Te, kis feleségem, Te irányítasz.

Hátranézel, a pipere asztal előtt ülsz. Mosolyogsz, miközben incselkedő tincsei...




Rágyújtott egy light cigarettára és mélyen letüdőzte. A vérvörös rúzs nyomokat hagyott a cigarettáján. Vastagon feketébe burkolt szemeivel eltűnődve méregette az égő cigi papírt.

Majd még egyet szívott és oda...




Egykedvűen kavargattam a kávémat a konyhaasztalnál üldögélve, mikor megjelent gyerekkori barátnőm.
- Hú, de korán keltél! - mondta és elkezdte kávéját készíteni.
- Általában ilyenkor szoktam... - kezdtem - ... s tudo...





Eljött egy öszi este, mely alkalmas arra, hogy kicsit megálljunk, leüljünk, élvezzük a természet szépségeit, és elgondolkodjunk mi is történt velünk mostanában. A nap ma rövid esőzés után mielőtt végre eltűnt a horizonto...




Megunván a vidéki életet nemrégiben úgy döntöttem, hogy felköltözök a fővárosba, és ott próbálok szerencsét. Felmondtam a munkahelyemen és Pesten kezdtem munkát keresni.

Egy belvárosi irodaházban találtam magam, ah...


Copyright (c) szex-tett.info. Design by XXX Mag