banner

Vak asszony




Pontosan egy éve, nyálkás januári délutánon várakoztam az Oktogonnál arra, hogy meghalljam a merőleges forgalom zaját a zebránál. Utálom ezt a csomópontot, kiszámíthatatlan síkok, nem egyértelmű kanyarodási megoldások, szóval nagyon kell figyelni. Nem szoktam segítséget kérni, de most jól esett, hogy egy nő rákérdezett, megyek-e vele. Megfogtam a könyökét, átértünk. Már mondtam volna, hogy köszönöm, meg hogy szépeket, meg hogy egy élmény volt, amikor hallhatóan izgulva a fülembe súgta:

- Felpróbálnálak, vakocska!

Nyuszi vagy! – szóltam utána kapásból, mert persze már ki is csúszott a kezem alól, léptei egyre távolodtak.

- Hát, tényleg! – hallottam még. Elmentében fel is kacagott. Kinevette a saját gyávaságát.

Továbbindultam, bementem az Írók Boltjába, elrendeztem az ottani ügyemet. Ahogy újra az utcán álltam, hozzám lép valaki.

- Szia! Az előbbi nyuszi vagyok.

- Szervusz, előbbi nyuszi. Parancsolj velem.

- Itt lakom a Zeneakadémia mellett.

- Akkor menjünk gyorsan.

Újra megfogtam a könyökét, megindultunk. Nekem hatalmas vibrálás kezdődött a gyomromban, a szívem pedig úgy kitágult, mintha egy lufit fújtak volna föl benne. A legfölöslegesebb gondolatok jártak a fejemben: milyen jó, hogy reggel borotválkoztam, hogy nem fecske van rajtam, hogy egy órája mostam fogat. Őrület, őrület, amit csinálunk! Elrablóm egy szót sem szólt, némán ment fél lépéssel előttem, én pedig örültem, hogy lám, nem okoskodik kéretlenül, vigyázz, padka, most jobbra fordulunk, most lépcső jön, hanem érti, hogy egy vaknak elég a fehér bot meg a másik könyöke, hogy hibátlanul elnavigáljon a hepehupás belvárosi utcákon.

A legalapvetőbb adatokon kívül semmit nem tudtam meg róla. Nő. Kora hang alapján harminc és negyvenöt között bármi lehet. Elég magas, mert szuszogását kicsivel a fülem alatt hallom. Könyökén van fogás, tehát – szerencsére! – nem csontos alkat. Járás közben amúgy is rázkódtunk, de úgy érzékeltem, enyhén remeg. Én egészen biztosan remegtem. És nem enyhén.

Bementünk egy kapun, föl a félemeletre, lift indult a magasból. Beszálltunk, elengedtem a könyökét. Két tétova, megszeppent ovis. Egy bátorító mosolyt küldtem a semmibe, ő erre végigsimított a kézfejemen.

- Borisz vagyok.

- Ildi. Szia.

- Szia, Ildi. Örülök.

- Én is.

Ildi lakása: kicsi és jó illatú. Az előszobában üggyel-bajjal fér el két ember, így lesegítettem róla a kabátját, megvártam, amíg kibújik csizmájából, csak azután kezdtem vetkőzni. Egy szobából öblítőszag áradt, biztosan ott szárad a mosott ruha. Álldogáltunk a jó melegben.

- Én megyek pisilni. Itt a következő ajtó a fürdőszoba, ha gondolod…

- Gondolom. Majd jössz te is?

- Ühüm.

Itt sem lehetett volna csárdást járni, a zuhanykabin elfoglalta a felét. Mosdó, tükrös szekrényke és egy mosógép, meg fél négyzetméter szabad tér. Levetkőztem, ruháimat összehajtogatva a mosógépre raktam. Vigyáztam, hogy az alsónadrágomat ne felülre tegyem, gondosan elrejtettem a póló és a pulcsi közé. Beszálltam a zuhanyzóba, hátrébb álltam és megnyitottam a kart. Próbálgattam a víz hőmérsékletét, tusfürdőt vagy szappant kerestem. A csobogáson túl is hallani lehetett, ahogy leöblítik a vécét.

Mikor Ildi rámnyitotta a kabin ajtaját, én már jól bevizeztem magam. Hátrébb álltam, hogy ő is a rózsa alá férjen, és dobogó szívvel vizet simogattam végig a vállán.

- Behunyod a szemed? Tudod, egyenlő esélyek, meg minden.

- Már régen behunytam.

- Gyűjtöd a jó pontokat, hallod-e – mondtam, és csak simogattam gömbölyű vállát, vastag karjait. Ő is a karomon tartotta a kezét, de hamar átcsúszkált a mellkasomra, a nyakamra.

- Tisztálkodjunk.

- Jó, tisztálkodjunk.

Zselét nyomtam a tenyerembe, szappanozni kezdtem Ildi átmelegedett, nedves bőrét. Úgy fordultunk, hogy most rám folyjon a víz, ő pedig hagyta, hogy finom, kíváncsi mozdulatokkal habosítsam. Magas volt és erős, húsa feszes, derekán sodorgatásra termett mentőöv. Közepes, lefelé tartó mellein megkeményedtek a bimbók, és amikor széles csípőjéig értem, teljesen kiszáradt a szám.

- Dagi vagyok – mondta zavartan.

- Nem szeretem a csontzenét – válaszoltam, és ajkammal megkerestem kemény ajkát.

Csókolózva öleltük egymást a víz alatt, minden tartózkodásunk a lefolyóban landolt. Ildi is nekilátott, hogy felfedezzen, de ő mellkasom, hónaljam után rögtön a hasam alját kezdte szappanozni. Büszkén, elvarázsoltan dagadoztam, vibrált a csunyám macimancsában. Szorosan tartottuk egymást, én széles hátát és fenekét simogattam, ő pedig szorított, szorított magához. Végre én is lenyúltam a lába közé, és megkönnyebbülve túrtam a dús szőrzetbe: Ildi tökéletes!

- Én vagyok a legszerencsésebb vakocska a világon! – súgtam ajkai közé.

- Azt te még nem is tudod, mennyire – válaszolta, és ujjai újra rámarkoltak leszakadni készülő kolbászkámra. Kinyitotta a kabin ajtaját, papucsába lépett, és gyengéden húzott rajtam egyet:

- Gyere!





Az egyik forgatókönyv szerint bemegyek hozzá a dolgozószobába és ott találom őt ücsörögve, fáradtan. A hosszú éjszakák láthatóan kimerítették, fejét a súlyos mahagóni íróasztalra ejtette, hosszan lélegzett, mély álomba mer...




Négy éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Apám rövid idő múlva újra megnősült. Új felesége Betty lenyűgöző nő. Nemcsak hihetetlenül kedves és bájos, hanem egy valódi szexistennő is. Hosszú szőke haj, szép zöld szemek, mag...




A lány a puha fövenyen üldögélt, és egy hullócsillagot figyelt, amely keresztülhasította a sötét eget. Tekintete nem volt elragadott vagy áhítatos, csupán végtelenül szomorú. Mikor a fénycsóva kialudt, máris következett egy újab...




Úgy döntöttem, hétvégén meglátogatom egy régi barátomat. Nagyjából ezer éve nem láttam Krisztiánt. Azóta…, azóta, hogy bevallotta, gyengéd szálak fűzik hozzám. És azért maradt olyan sokáig a barátnőmmel, hogy a közelemben ...




Füllesztő éjszaka van. A testem megremeg, ahogyan néha-néha belopakodik a szellő az ablakon. Aztán különös melegség járta át, amikor a tegnap estére gondolok. Néhányszor a hajamba túrok és ledobom a blézeremet.
Beugróskén...


Copyright (c) szex-tett.info. Design by XXX Mag