banner

Állásinterjú 18+




Délelőtt tíz órára szólt az időpontja, és rendes lány lévén semmiképp nem akart elkésni. Jó fél órával előbb ott toporgott már az irodaépület előtt, és azon gondolkodott, illik-e ilyen korán becsöngetnie. De hideg volt odakint, és mivel csinosan öltözött fel, igencsak fázott már. Úgy érezte, hiába van tél, egy állásinterjúra mégse vehet fel mást, mint szoknyát, és a felsője se volt éppenséggel valami vastag a kabát alatt. Egy csizmát azért felvett a csúszós utakra való tekintettel, és mert saját véleménye szerint elég jól mutatott a szoknyával együtt.

A kaputelefonból egy kedves női hang válaszolt, és mindjárt ki is oldott az elektromos zár, ahogy közölte, miért jött. A tágas épület belül egy teljesen jól menő cég székhelyének benyomását keltette, új bútorok, üvegajtók, néhány ízléses kép a falakon, bőr ülőgarnitúra az előtérben… Visszafogott és egyszerű, nem túl hivalkodó, de a kívánt hatást mindenképpen elérte.

Anett szépen mosolyogva köszönt mindenkinek, akivel találkozott; remélte, hogy a leendő kollégáit üdvözli bennük. Kicsit pirosodott még az arca a kinti fagytól, amikor levetette a kabátját, és egy fogasra akasztotta a második emeleti ügyvezető igazgatói iroda ajtaja mellett. Tartott tőle, hogy lesz pár jelentkező előtte a sorban, de kint nem látott senkit. Épp csak megigazította a dekoltázsát, és a tükrét előkapva kicsit ellenőrizte, hogy nem kenődött-e el a sminkje, már nyílt is az ajtó. A régi titkárnő, egy negyvenes évei elején járó hölgy fogadta kedves mosollyal. Csinos volt első pillantásra is, de kicsit azért már látszott rajta a kora. Anett elégedetten nyugtázta, hogy semmiképp nem veheti fel a versenyt az ő fiatal bájával. Nem mintha erre akarta volna alapozni a reményeit az állást illetően, de azért nem árthat, gondolta. Főleg, ha férfi lesz a főnök. És mint hamar kiderült, valóban ez volt a helyzet.

– Tamás már várja – mondta a hölgy, és beljebb invitálta. A belső iroda egy újabb ajtóból nyílt, a külső helyiségben egyedül a titkárnő asztala állt, más nem dolgozott itt, a főnök közvetlen közelében. Olyan bensőséges és nyugodt környezet – gondolta Anett. Biztosan jól érezné itt magát. Egyre jobban szerette volna megkaparintani ezt az állást. Minden szempontból ideálisnak tűnt.

A hölgy készségesen bevezette, kinyitotta neki a főnök ajtaját, aztán előreengedte és bekísérte. A belső iroda már jóval fényűzőbben volt berendezve, rengeteg apró dísztárggyal, bárszekrénnyel, led tévével, széles íróasztallal, stb. Kifinomult ízlésre vallott minden, nem is beszélve a cég anyagi lehetőségeiről.

Az igazgató úr szintén kedvesen mosolyogva állt fel, kicsit megigazítva az öltönyét és nyakkendőjét. Rengeteg papír hevert előtte az asztalon a számítógép mellett, biztosan elfoglalt ember, gondolta Anett. A titkárnő hamarjában bemutatta őt, aztán mindjárt sarkon is fordult, hogy kimenjen, a főnök pedig az ajtóhoz kísérte.

– Köszönöm, Katalin – mondta neki bizalmas hangvétellel, és kezével megérintette a derekát. Anett egy futó pillanatig úgy látta, mintha kicsit túlságosan is bensőséges lenne köztük a viszony, és az a kéz a kelleténél lejjebb csúszott volna, egészen a hölgy miniszoknyás fenekéig. De inkább elhessegette a gondolatot, biztos csak rosszul látta. Az igazgató úr, akit mint hamar kiderült, Tamásnak hívtak, profi és korrekt vezetőnek tűnt, nem nézte volna ki belőle, hogy a titkárnőjével kavar. Ahhoz túl jóképű volt, és hát nyilván elég gazdag is, hogy ilyesmire legyen rászorulva, vagy hogy ezzel veszélyeztesse a jó hírét. Aztán ki tudja… – merengett Anett, miközben a férfi hellyel kínálta őt, aztán maga is visszaült a bőrszékbe az asztal túloldalán.

– Üdvözlöm, kedves Anett – mondta meleg hangon az igazgató, miközben kényelembe helyezkedett, és kicsit félrepakolta az asztalán a szertehagyott papírokat. – Örülök, hogy megismerhetem. Szóval, érdekelné nálunk a meghirdetett állás?

– Ó igen, mindenképp nagyon érdekel – kezdte Anett lelkes mosollyal, és a táskájába nyúlt, hogy bemutassa az igazgatónak a magával hozott életrajzot, bizonyítványokat, ajánlást. – Mindig is szerettem volna egy hasonló, nagy cégnél dolgozni, az önöké pedig igencsak szimpatikus így elsőre.

– Ezt örömmel hallom – mondta Tamás széles vigyorral, kivillantva hibátlan, fehér fogsorát. Anett nehezen tudta volna nem észrevenni, hogy a férfi máris a melleit bámulja a mélyen kivágott felsőben. Persze hozzá volt már ehhez szokva, keveseknek volt elég önuralma a szemébe nézni, ha egyszer kihívóan akart felöltözni. És ez alkalommal sem teljesen véletlenül vett fel feszes felsőt mély dekoltázzsal. Kicsit mégis kellemetlenül érintette a dolog, attól tartott, hogy túlzásba esett, és emiatt nem fogja komolyan venni a férfi. Annyira leplezetlen érdeklődéssel bámulta a melleit, hogy az már kezdett kissé kínos lenni. Ha buta ribancnak nézi, biztos nem fogja felvenni… – gondolta, és elpirult, ahogy átnyújtotta papírjait az asztal felett.

– Na, lássuk – vette át az igazgató, szüntelenül mosolyogva közben. A szemében csalafinta fény villant, és Anett nem tudta hirtelen eldönteni, hogy ez gúny jele, játékos flörtölés akar lenni, vagy csak a szimpátiából adódik. De visszamosolygott bájosan, próbált pozitív maradni. – Hm, látom, igen – lapozgatott a férfi. – A végzettsége több, mint elegendő, az ajánlása meggyőző. Tapasztalata sajnos nem sok van – tette hozzá.

– Fél évig dolgoztam már egy hasonló cégnél – sietett Anett a saját védelmére. – Nem okozott problémát, szerintem rendelkezem hozzá a megfelelő kvalitásokkal. Amiben pedig esetleg nem mozgok annyira otthonosan, abba hamar belejövök, gyorsan tanulok.

– Igazán? – mosolygott Tamás. – Jó tudni. És mondja csak, miért távozott attól a cégtől ilyen viszonylag rövid idő után?

– Khm – jött kicsit zavarba Anett. Fel volt készülve a kérdésre, de ugyan, mi lehet erre a jó válasz? – Izgalmasabb lehetőségekre, nagyobb kihívásokra vágytam.

– Milyen ambiciózus… És nem volt semmi más oka? Tudja csak azért kérdezem – firtatta tovább a férfi, – mert általában személyes konfliktusok állnak a hasonlóan gyors távozások mögött. Érti, mire gondolok… Jól kijön általában a kollégákkal?

Anett gondolkodott pár pillanatig, mit is feleljen erre.

– Általában igen. Elég alkalmazkodónak tartom magam. De nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy ott tökéletes munkahelyi légkör uralkodott.

– Meséljen. Mi volt a baj? – intett a kezével kedvesen mosolyogva a férfi, és érdeklődve figyelte a lányt, továbbra is gyakran és hosszan elidőzve tekintetével a mellein, mintha nem lenne ebben semmi különös. – Hisztis kolléganők? Esetleg tolakodó kollégák?

– Hát… – vonakodott kicsit Anett, aztán úgy döntött, őszinte lesz. – A főnököm viselkedett kissé túl tolakodóan.

– Oh, valóban? – vigyorgott megint szélesen Tamás. – És önnek ellenére van az ilyesmi?

Már biztos gúnyolódik – gondolta Anett. – Mégiscsak túl kurvásan öltözött, valami magasabb nyakú blúzban kellett volna jönnie. Elkomorodott, és bizalmatlanul kezdte fürkészni, mire is akar kilyukadni a férfi ezekkel a kérdésekkel.

– Ha meglett volna a kölcsönös szimpátia, az más – válaszolta komolyan. – De nem ez volt a helyzet. Az ő figyelmét elég terhesnek éreztem, nap mint nap.

Tamás nézte egy darabig mosolyogva, mintha mulattatná, hogy kellemetlen helyzetbe hozza a lányt. Aztán elkapta a tekintetét, vett egy mély levegőt, és újra professzionális stílusban folytatva visszatért Anett bizonyítványaihoz.

– Látom beszél angolul és németül is. Méghozzá meglehetősen magas szinten. Ha helytállóak az adatok…

– Igen, apám német származása folytán anyanyelvi szinten beszélek németül. Az angolt később tanultam, de abból is megvan a felsőfokúm. Bármikor bárkivel elbeszélgetek társalgási szinten.

– Igencsak jó lehet a nyelvérzéke – mosolyodott el újra az igazgató.

Jaj, már megint. És folytatja a gúnyolódást – bosszankodott Anett, és már azon volt, hogy inkább kisétál, mikor a férfi tovább kezdett beszélni.

– Én őszintén úgy látom az első benyomás alapján, hogy maga a legígéretesebb jelentkezőnk, a legtöbb szempont összesített figyelembevételével – tárta szét a karjait, és felállt, hogy megkerülje az asztalt. Lassan sétálta körbe, aztán megállt Anett előtt, és mellkasán összefont karokkal, az asztalnak támaszkodva beszélt tovább, roppant barátságos hangon. – Nem titok, hogy magasak a cég szakmai elvárásai, főleg pedig az enyémek. De egy önhöz hasonlóan jól képzett, fiatal, lelkes hölgy maximális támogatásra és jó munkakörülményekre számíthat itt, amennyiben kellőképp elkötelezett. A biztos jövőről, és persze a kiemelt jövedelemről nem is beszélve. Valószínű, hogy Katalint nehéz lesz pótolni, az itt eltöltött 12 év munkája után… De ha látom a törekvést, az igyekezetet, türelemmel viszonzom. Nyilván nem lehet elvárni senkitől, hogy egy hét alatt mindent tudjon…

Anett kezdett újra reménykedni, hogy mégiscsak jó úton halad ez az interjú. Pedig már félig-meddig lemondott róla, hogy itt dolgozhat. Megint mosolyogva hallgatva, milyen biztató dolgokat mond a férfi, de ahogy felnézett rá ülő helyzetéből, megint csak azt érezte, hogy az egyre a mellei közé bámul. Felülről még jobb belátást engedett a dekoltázsába ez a felső, és már kár lett volna elhúzódni vagy takargatni valahogy. Pirulva hallgatta Tamást, és arra gondolt, hogy ő is csak egy pasi, megnézi, nincs ebben még semmi rossz. Hadd nézze, ha jól esik neki. És ha ez még segít is… Akkor talán tényleg nem olyan nagy baj.

– Azonban – váltott váratlanul hangsúlyt Tamás, – a bizalomért meg kell dolgozni. Ki kell érdemelni. Megérti, ugye… – mosolygott le a lányra, és a szemében mohó tűz villant, amit Anett először nem is tudott mire vélni. Zavarba jött, mosolygott csak illedelmesen, aztán mintegy véletlenül tévedt tekintete a férfi nadrágjára. Egy elég tekintélyes dudort vett észre rajta az öve alatt, amitől majdnem leesett az álla. Nem is tudta hirtelen, miként reagáljon. De a férfi beszélt tovább, nem zavartatva magát.

– Egy igazán jó titkárnőnek minden téren meg kell könnyítenie a főnöke munkáját. Segítenie kell, ahol csak tud. A kedvére tenni, amiben csak képes rá… Persze ehhez kellenek bizonyos… tulajdonságok, adottságok… és a megfelelő törekvő szándék.

Ujjával lassan Anett felé nyúlt, és végigsimítva az arcát, gyengéden hátratűrte a haját a válláról. A lány csak nézett elkerekedett szemekkel, és mély levegőt vett. Most tényleg kikezd vele ez a férfi? Itt az irodában, egy állásinterjún? Vagy ez valami csapda?

– Sokminden nem derül ki sajnos holmi papírokból. Van, ami csak hosszas idő után, a gyakorlatban derül ki. Éppen ezért nagyon körültekintőnek kell lennem, amikor munkatársat választok magam mellé, érti, ugye? A lehető legalaposabban fel kell mérnem, mennyire alkalmas rá, hogy megkönnyítse a mindennapokat…

Anett agya csakhamar zsibongott, kergetőztek a gondolatai, nem tudta eldönteni, mitévő legyen. A férfi közelsége és rámenőssége erős hatást gyakorolt rá, és bár próbálta megőrizni a hidegvérét, érezte, hogy túlságosan határozatlan és gyenge. Az előző, már jócskán korosodó főnöke sosem jutott tovább holmi szemtelen megjegyzéseknél, esetleg nagy ritkán egy fenéksimogatást engedett meg magának, de több soha nem történt. Nem is tudott volna elképzelni vele többet. De ez más volt, mert Tamás egy sármos, gazdag, öntudatos férfi, ez már akkor kiderült számára, mikor először meglátta. Mit is tehetne, gondolkodott, kirohanjon szó nélkül, vagy hagyja, hogy magával ragadja ez a helyzeti izgalom… Ráadásul egyre kíváncsibb volt, hogy mennyire merész a férfi, meddig képes vele elmenni így, gyakorlatilag ismeretlenül.

– Biztosíthatom – mosolygott vissza rá, – én nagyon fogok igyekezni. Ha engem választ, nem csalódik.

– Oh, valóban? Jó ezt hallani – vigyorgott Tamás. Ellökte magát az asztaltól, és egy kicsit kijjebb tolta a csípőjét. Ezzel a dudor a nadrágján már majdnem Anett orra előtt domborult, aki nem is tudta róla levenni a szemét. – Ugye nem bánja, ha szeretném egy kicsit próbára tenni? Tudja, csak a bizonyosság kedvéért… Talán behozhatatlan előnyhöz juttathatja a többi jelentkezővel szemben…

Egyik kezével finoman beletúrt Anett hajába, a másikkal a sliccét kezdte lehúzni. A lány szíve egyre hevesebben vert. Érezte, hogy izgalmában megremeg és elpirul. Ennyire arcátlanul még senki sem rohanta le, valahogy mégis imponált neki az egész. Amikor pedig néhány hosszú pillanat múlva előkerült a férfi tekintélyes méretű, borotvált, félmerev farka, már tudta, hogy nem szeretne elmenekülni. Felnézett Tamásra, aki mosolyogva figyelte a reakcióját. Keze a lány hajában babrált, a tarkója felé kezdte simogatni, amitől Anett végképp teljesen elgyengült. Hagyta magát, amikor húzni kezdte felé a fejét, és szinte ösztönösen nyújtotta előre a nyelvét.

– Jó kislány – nyugtázta elégedett mosollyal a férfi, hangjában vibráló vággyal. A farka hamar keményedett, főleg amikor Anett nyelvéhez ért, és kicsit hozzápaskolta. A lány egyre kíváncsibb volt, mekkorára nő, miközben szemezett a duzzadó makkal. Hagyta, hogy a nyelvén nyugodjon, aztán ismerkedve nyalogatni és csókolni kezdte. Tamás sóhajtozva figyelte, és halkan biztatta.

– Ez az… Nyalogasd csak. Végig, úgy. Gyönyörű szád van, drágám. Tátsd ki…

Anett szót fogadott, és hagyta, hogy a férfi betolja a farkát az ajkai közé. Mikor végül bekapta és beleszopott egyet, érezte, hogy már teljesen kemény, forró, lüktető. Tudta a dolgát innentől, és nem is kérette magát többé. Ha egyszer így alakult, és már nem volt visszaút, akkor igyekezett a legjobbját nyújtani. Lassú, bólogató mozdulatokkal kezdett szopni, élvezte, hogy tele a szája a főnök farkával, és hamar beindult a nyálképződése is.

– Ah – sóhajtott Tamás, mire Anett elmosolyodott volna, ha épp tud, így csak nyögött egy nagyot ő is, jelezve, hogy örül, amiért minél nagyobb örömet okozhat. A férfi keze egyre a haját simogatta, rendezgette, néha a tarkójáig lenyúlva, hogy kicsit segítsen neki, máskor az arcát cirógatva meg gyengéden. Anettnek nagyon tetszett ez a gondoskodó jellegű gesztus, elismerésnek vette, és annál nagyobb kedvvel szopott tovább.

– Elbűvölő vagy így… – mondta Tamás, és le sem tudta venni a szemét a farkát körülölelő vörös ajkakról. – Tényleg megvan a tehetséged. Ah… És az igyekezet is, érzem… Igazán reményteljesen alakul a munkakapcsolatunk, meg kell mondjam… Ah…

A lányt egyre jobban izgatta, hogy beszél közben, pedig néha égett az arca tőle. Ribancnak érezte magát, de élvezte, hogy a főnök kedve szerint használja, imponált neki ez az arrogáns szemtelenség. Valahogy azt sem bánta, ha ezután ez is része lesz a munkaköri beosztásának. Végülis, miért ne…

Cuppogva, nyálasan szívta, szopta Tamás farkát, igazán próbált kitenni magáért. Mikor kicsit fáradt a szája, megfogta a tövénél, és inkább nyalogatta pár másodpercig, vagy Tamás szemébe felnézve az arcát és az ajkait simogatta vele. Érezte, hogy tetszik neki, amit lát. Ő pedig szívesen játszott vele.

– Oh, drágám, tényleg örülök, hogy megismertelek… Ah, ez az, annyira jól csinálod. Nem kényelmetlen így? Gyere, jobb lesz, ha térdelsz…

Hátrébb lépett eggyel, és a fejénél fogva húzta magával a lányt, hogy a kissé kicsavarodott ülőpozíció helyett inkább elé tudjon térdelni. Anett készségesen mozdult vele, és mindketten vigyáztak, hogy Tamás farka közben ne csússzon ki a szájából.

– Ah, így jobb lesz, ugye… – sóhajtotta a férfi, és két kézzel simogatta oldalról Anett fejét. Tényleg kényelmesebb volt így, egyenesen tarthatta a hátát, és megtámaszkodhatott a férfi combján, csípőjén. Hagyta, hogy a ritmust Tamás szabályozza, aki nem sietett; lassan mozgatta a fejét, így Anett érzékien masszírozhatta a szájával. Nyelvével a szájpadlásának nyomta a makkját, és gyakran nyögött mellé, mert tényleg egyre jobban felizgatta az íz, és a kemény farok érzése a szájában.

Tamás lenyúlt, hogy megsimogassa a mellét a felsőn át. Belemarkolt kicsit, de amikor a lány készségesen ki akarta bújtatni a keblét a ruha alól, megállította a kezét.

– Hagyd még – súgta neki. – Lesz időnk bőven erre is. Látom, hogy gyönyörűek – mosolygott le rá. – Most mást fogunk kipróbálni, kedvesem. Tudod, mondtam hogy alaposnak kell lennünk. Ki kell derítenünk, pontosan milyen a gyakorlatod, és mire vagy képes…

Azzal némileg határozottabban fogta meg Anett fejét, hogy meghúzza maga felé. Merev farka mélyebbre csúszott a lány szájába, és elég hamar elérte a torkát. Anett felnézett nagy szemekkel, de nem ellenkezett, hagyta, hogy a férfi tovább nyomja a szájába. Ellazította a torkát, és egy kis erőltetés után viszonylag könnyen csúszott le a vége, hiába volt az átlagosnál méretesebb. Anett csak nyelt egyet, és a szeme sem rebbent, Tamás lepődött meg ezen a legjobban. Hatalmasat sóhajtott, amikor a lány orra elérte a farka töve felett a csípőjét.

– Ohh, drágám, lenyűgöző… Még senki sem tudta bekapni teljesen, legalábbis ilyen könnyedén… Csodálatos vagy…

Nem engedte el a fejét, mélyen lent tartotta a farkát, és élvezte, ahogy izgatóan lüktet a lány szűk torkában. A tudat legalább olyan érzéki volt, mint maga a szorító érzés, Anettet pedig boldog büszkeség töltötte el, ahogy szemeztek. Sejtette, hogy ezzel tetszést arat majd…

Aztán Tamás elengedte, hogy levegőhöz jusson. A lány lassan engedte ki a szájából a farkát, és amíg sóhajtott egy mélyet, gyönyörködött benne, hogy csillog fényesen, keményen ágaskodva a nyálától.

– Ah, kicsim – nyögte az igazgató úr. – Sokszor fogom igénybe venni a szolgálataidat, már érzem.

Mohó vágy villogott a szemében, ahogy visszatolta a farkát Anett szájába, újra le egészen a torkán. Elbűvölte, hogy a lány ilyen könnyedén, öklendezés nélkül engedi le a torkába, tudta, milyen kevesen képesek erre. Aztán ahogy egyre inkább magával ragadta a szenvedély, csípőből mozogni kezdett, miközben tartotta a fejét. Lassan, érzékien dugta meg a torkát, igyekezve, hogy kiélvezze minden pillanatát, és minél tovább tartson.

Anett sem bánta egyáltalán… A bugyija már régen átázott a puncijától, ez pedig csak fokozta az izgalmát. Figyelte és tűrte, hogyan élvezkedik a férfi, érezte minden apró lüktetését, a teste rándulásait, hallotta a sóhajait, figyelte a szemét, és arra gondolt, mi mindent fognak csinálni még ők ketten.

Tamás egyre nagyobbakat nyögött, ahogy lágy mozdulatokkal, lassan torkoztatta a lányt. Anett rátett még azzal, hogy nyelni próbált, és ezzel szinte fejte a farkát, mint egy szomjas boci.

– Ahh, ez az, kedvesem… Fel vagy véve, esküszöm… – hörögte a férfi, amikor már nem bírta tovább türtőztetni magát. – Most, szívd erősen, figyelj…

Anett szófogadóan rásegített szájjal, és hagyta, hogy Tamás kicsit durvább mozdulatokkal használja. Mindketten érezték, hogy közel van már, és hogy milyen nagyot fog élvezni. Még pár lökés, még néhányszor magára húzta a fejét a hajába túrva, simogatva, nyögve… Aztán lent tartotta a lüktető farkát, és hangos hörgéssel élvezett el, hogy Anett attól tartott, Katalin is meghallja odakint. De ez látszólag nem zavarta a férfit, teljesen elengedte magát, miközben nagyokat spriccelt egyenesen a lány torkába. Nem is akadt Anettnek sok dolga vele, nyelnie sem kellett, egyenesen a gyomrában landolt. Alig érezte a sperma ízét, amit egy kicsit sajnált is.

– Ó, te jó ég… – lihegett aztán Tamás, és szemlátomást időbe telt, mire magához tért. Mikor lenézett, akkor vette csak észre, hogy még mindig tövig a lány torkában lüktet a farka, és önuralmat kellett tanúsítania, hogy ne folytassa, egy újabb menet erejéig. De nem lett volna már rá elég idő, és tudta jól, hogy épp eleget lesz még része a lány odaadásában. Minden nap, ha úgy akarja.

– Khm – húzta ki a nyálas farkát Anett szájából. – Nem túlzás azt mondanom, hogy ez igen meggyőző volt, kedves – kezdte rendbeszedni magát. – Majd értesítjük, de nyugodt lehet, ez innentől már csak formaság.

Anett mosolyogva és önmagával elégedetten törölgette az állát, száját, arcát, miközben felkelt a puha szőnyegről, és megigazította összekócolódott haját.

– Nagyon örülök, és ígérem, meghálálom a bizalmat – mondta.

– Nos, ebben biztos vagyok – vigyorgott Tamás, és mellé kajánul kacsintott egyet. – Én pedig meghálálom az igyekezetét. Remélem, mielőbb munkába tud állni.

– Akár holnap is, igazgató úr – mosolygott vissza Anett bájosan, és vette a kabátját, táskáját, hogy távozzon.





Az alábbi kis történetem teljes mértékig a valóságra épül. Nekem is hihetetlen volt hogy ilyen van, de hát az élet adja mindig mindenhez a legnagyobb csavart.
Van egy cukrász ismerősöm, és minden évben vannak gyakornokai. Egy i...




Mikor először mentem masszőrömhöz és megjelent az üzlet ajtóban majd leesett az állam a látványtól!

Magas, fekete haj, zöld szem, borosta oooo

Nagyon kedves volt, intelligens, mindenről beszélgettünk így...




Azzal a tavaszi záporral kezdődött, ami mindenkinek elmosta az eszét. Aztán az eső lecsendesedett, de a csöpörgés sem fordította meg a folyamatot. A háromszobás lakásban mindenki megbolondult.
– Nincs kedved sétálni egyet? –...




A játék az ő ötlete volt. Eleinte furcsának hittem, mert nem értettem, miért van szükségünk játékokra. Talán önmagában nem elég erotikus a szeretkezés? Talán már kezd megunni? Talán már nem is jelentek neki izgalmat? Vagy talán ...




Szokás szerint megint hajnalban keltem fel. Most is legkésőbb reggel hatra kell megsütnöm a kenyereket, a pékség nyitásáig. Ez a pékek dolga, mondom magamban. A tésztát munkatársam már tegnap előkészítette, így nekem csak kisütnöm...


Copyright (c) szex-tett.info. Design by XXX Mag