banner

Harisnyában, tűsarkú cipőben




Péntek este, hajnali 1, vagy 2 óra.
Egy hosszúra nyúlt Wagner opera pillanatai visszhangoznak fejetekben, amikor végre kiléptek a szálloda liftjéből a megfelelő emeleten. Innen már csak pár lépés a szoba. Te közben már (meglazított nyakkendő, kigombolt ingnyak) kiszáradt torokkal arra gondolsz, hogy milyen jó lesz végre kinyitni a hűtő ajtaját és kibontani valami igazán hűsítő italt. A nő melletted estélyiben, természetesen harisnyában, tűsarkú cipőben. Ruhája egyrészes, szoknyája elegánsan libben, ujjatlan, vékony vállpánt tartja. Haja kontyban, és bár már egy-két tincs kiszabadulva rakoncátlankodik, az egész nőn még mindig katonás elegancia uralkodik. Csakis a szeme árulja el, hogy bizony már milyen fáradt ő is. Miközben te a zárral babrálsz, a nőről végre lehull a tartás és megpihenve a folyosó falának támasztja magát. Te rámosolyogsz és végre beengeded.
Az asztali lámpát felkapcsolva gyengéd fény tölti meg a szobát.
A nő hanyatt veti magát az ágyon, és nagyot sóhajtva a csillár csillogó köveire mered. Kezei széttárva, egyikkel még mindig a kistáska pántját szorongatja. Nagyot nyújtózik. Te egy pezsgőért nyúlsz a hűtőbe közben azon merengve, édeset vagy szárazat vegyél-e ki. Koppanást hallasz. Hátranézel és látod hogy egy tűsarkú cipő hever az ágy mellett. A nő harisnyás lábfejével épp a második cipőt pöcköli le a másik lábáról. Lábfeje megfeszül és ez a cipő is lekoppan a cipő a padlóra. A lábfej még mindig a cipő által szorongatott alakot formázza, amelyben az egész estét volt kénytelen elviselni: Még kora délelőtt indultatok el ugyaninnen. Taxi, Operaház. Egy órányi várakozás után végre elkezdődik a Rajna kincse. És jól tudjátok, sohasem lesz vége. Aztán valamikor a messzi-messzi jövőben az utcán találjátok magatokat. Friss levegőn, az operaház előtt álldogálva többedmagatokkal taxira várva. Taxi, szállodalift, ajtónyitás, hűtő, koppanás. Hát itt vagyunk.
A lábfej zsibbadtan lefelé, az ujjak visszafelé merednek. Vádlija is szinte már görcsöl. Megmozgatja lábfejeit, körözni kezd velük. Örülten jó érzés szabadul fel benne, muszáj sóhajtania. Tovább tornáztatja őket. Lábujjai mintha meztelenek lennének, a vékony harisnya szinte eggyé olvadt a lábával, leheletvékony szövete csak az ujjak között válik láthatóvá mikor azokat széttárja. Egyébként a bőrével szinte eggyé válva tökéletesen felvesz annak ráncait. Az ágyhoz lépsz, lehajolsz. A pezsgőt leteszed (a kosarat közben levetted róla, de a dugóról már megfeledkeztél) és az egyik cipőt felemeled. Két kézzel, az orránál, és a sarkánál fogva tartod magad előtt. Szép. A cipőorr csillogását halovány porréteg tompítja, a magasabb sarokrész egészen tiszta. Belenézel. A külsőnél valamivel világosabb színű, puha bőr a belseje. (A nő mindezt észre sem véve tovább tornáztatja orrod előtt a lábait.) A pillanat annyira gyönyörű, hogy igazából el sem hiszed. Amellett hogy ösztönösen élvezed, agyad magyarázatért kutat, hogyan lehetséges mindez?! Kell hogy legyen egy Istennő, akinek csodás valóját itt a földön csakis a női lábak képesek megmutatni, megközelíteni! A cipő egy kegytárgy, az előtted fekvő nő pedig az Istennő papnője, aki rituális táncot rop lábfejével. – Csakis ez lehet az igazság! Transzba esve az orrodhoz emeled a cipőt. Nem mered, vagy nem akarod elsietni, és csak épp hogy alig beleszagolsz. Orrodba néhány levegőmolekula jut, és még valami más. A kémiailag talán ki sem mutatható illatmennyiség agyadban fúziót hoz létre, és mintha egy csillag robbanna fel benned!
Remegve sóhajtasz és egy igazán mélyet szagolsz belőle….
Néhány perc múlva, mikor visszanyered az emlékezetedet, az ágy előtt térdelsz és a nő lábfeje felé nyúlsz. Hirtelen megrémülve észbe kapsz, hiszen a nő nem a …feleséged. Nem a barátnőd. A nő aki előtted fekszik és harisnyás lábfejét tőled pár centire táncoltatja, ki is?… mondjuk a titkárnőd. Vagy egy kolléganőd. Vagy egy vadidegen, akivel pusztán a kultúra hozott össze. De kurvára mindegy is hogy kicsoda! Illetve pontosan ez a lényeg! Hogy mindegy kicsoda… Óvatosan, hogy észre ne vegye, remegve hozzáhajolsz, pár milliméterre talpától megszagolod azt.
Nincs az a szó, amivel ezt le lehetne írni.

Ebben a transzközeli állapotban vagy, amikor valaki felébreszt.
– Nem lenne kedved megmasszírozni? – Kérdezi a nő az ágyról, amint kíváncsian szemléli mit is csinálsz tulajdonképpen."





Szakított velem. Úgy éreztem, vége mindennek, semmihez nincsen kedvem, és nem is lesz. A hétvégén szőlőszüret lett volna, amire hivatalos volt, és azt mondta, nem hagyja ki, még ha már nem is vagyunk együtt. Igent mondtam, noha fájt, ...




Mikor odaértem hozzá megcsókolt. Végre kettesben lehettünk. Jó volt érezni erős karjai ölelését. Jó volt csókolni és legfőképp érezni a csókjaimtól egyre feszesebb nadrágját. Alig értünk be az ajtón, de már most akar. Érzem ...




Feleségemmel tengerparti nudista kempingbe mentünk pihenni. A faházunk alig 150 méterre volt a tengertől. Katicám korábban szép V fazonra borotválta a punciját, de most a kedvemért teljesen csupasz puncival jött.

Nagyon sok...




Még nem kezdődött el a suli, mikor Enikő áthívott, mert egyedül volt otthon. Egy kicsit becsíptünk a Martinitól, amit ilyen alkalmakra tartogatott. Elmeséltük egymásnak a nyári kalandokat, bár Pétert nem mertem neki megemlíteni. Ő h...




Volt egy szakmailag nehéz időszakom, amikor portás voltam pár hónapig egy múzeumban. Idegőrlő munka volt ez, szinte soha nem kellett semmit sem csinálni, de azért volt néhány eset, amit szíívesen megőrzök az emlékeimben.



Copyright (c) szex-tett.info. Design by XXX Mag