banner

A karácsonyi vágyak




Hideg, téli este volt. A hó nagy pelyhekben hullott alá, fehér köpönyegével bevonva a várost és Eve szívét. Valaha ez a szív dobogott. Most várt. Ahogy a hűvös szél átjárta minden csontját, összébb húzta magán a kabátját. Nézte az embereket, akik a hóesés elől menekülve szaporábbra vették lépteiket. Mindenki sietett csak ő nem. Neki már nem volt hova mennie. Csak bandukolt lassan és némán gondolataiba mélyedve. Elmosolyodott, ahogy az emlékek megrohanták és elborították elméjét. Karácsony volt, ő és Eric együtt készülődtek a szentestére. A férfi a fával foglalatoskodott, míg a lány a konyhában főzte az ebédet. Egész napjukat átjárta a szeretet és az egymás iránt érzett szerelem, tisztelet. Amikor végre este lett, együtt nevettek a fa alatt ülve az ajándékok bontogatása közben.
Később a kandalló előtt szeretkeztek. Még most is beleborzongott a emlékekbe, hisz a képek olyan elevenen éltek benne mintha csak tegnap történtek volna. A különbség csak az, hogy Eric már nincs vele, és mással készülődik az ünnepekre. Valaha nagyon szerették egymást. A környezetükben mindenki azt gondolta ők az Álompár. Talán az esküvőre sem kellett volna sokat várni, ha nem jelenik meg Ő. A nő, aki tönkretette kettejük kapcsolatát. Eve-t kirázta a hideg ahogy arra a délutánra gondolt amikor rájuk nyitott a hálószobában, félreérthetetlen helyzetben..."Hogy tehetted ezt? "Miért?" Még mindig fájt. Sőt rohadtul fájt, de az idő (ahogy mondani szokták) begyógyította a sebeket. Az ominózus nap óta eltelt közel egy év, de Eve azóta sem tudott mással lenni. Próbálta másokkal, máshogyan... és nem ment. Irtózott a tudattól hogy Ericen kívül valaha más is hozzáérjen. Hirtelen hangokat hallott, de ahogy körülnézett rájött hogy ezek csak a fejében vannak. Egy mély és érzéki férfihang töltötte be a tudatát és nem hagyta menni. Lerogyott egy padra és átadta magát a hívó szónak. "Olyan gyönyörű vagy!"
"Szeretlek, kérlek, ne hagyj el soha!" Ilyen és ehhez hasonló szavakat hallott és ennek hatására elsírta magát. Nem érdekelte hisz senki nem volt a parkban rajta kívül. Körülnézett és rájött hogy tudat alatt oda jött ahol először találkoztak. Most már nem számít... A hideg a csontjaiba hatolt, arcán megfagyott az utolsó, sós könnycsepp is elindult.

Ekkor valami ismerős illatot érzett. Azt hitte csak a képzelete játszik vele, de valami azt mondta. forduljon meg. Ott állt Ő. Álmai, vágyai tárgya. Tekintetét a lányéba fúrta és lassan közeledett. Eve azt hitte álmodik de a érintés az arcán nem hazudott. Kezeik lassan egymásba kulcsolódtak, szemük szinte falta egymást.
- Mit keresel itt? - kérdezte a lány.
- Eljöttem érted - válaszolta Eric.
- Miért most, és miért ma, miért itt? - mondta volna a lány a de a férfi a szájára tette a kezét.
- Ígérem, később mindent meg fogok magyarázni, de hagyd, hogy most hazavigyelek!

Eve nem ellenkezett, amikor Eric megcsókolta. Lassan vágyva-várva aztán egyre szenvedélyesebben, ölelte, csókolta, és együtt könnyeztek. Ahogy ajkuk szétvált, Eric kézen fogta a lányt, és magához húzta.
Elindultak lassan a hóesésben hazafelé. Ám nem a megszokott úton mentek, hanem arra ahol régen együtt laktak.
- Most hová? - kérdezte volna a lány, de a fiú csendre intette.
- Cssssss, ne mondj semmit, csak gyere.

Ahogy beléptek az ajtón a lánynak elállt a lélegzete. A lakás karácsonyi díszben pompázott a sütőből finom illatok szálltak fel. Ekkor hirtelen agyát elöntötte a düh, és nekitámadt a férfinak.
- Idefigyelj! Közel egy éve megcsaltál, azóta rengeteget szenvedtem, sírtam éjszakákon át utánad, és próbáltalak elfelejteni! Most megjelensz, idehozol ahol minden csak ránk emlékeztet, és azt hiszed minden el van felejtve? - zihálta.
- Kicsim, értsd meg, én akarlak téged és minket, ezt az egészet, de az a nő megzsarolt! El akartam mondani, és ha lett volna lehetőségem, megteszem! De nem volt! Az apám cége a csőd szélén állt, és annak a nőnek az apja adott kölcsön, annak fejében, ha elveszem a lányát! Apám megkért, hogy legalább azt az időszakot bírjam ki, míg rendbe jön a cég és utána minden újra a régi lehet! - mondta.
- Egy évet nem lehet ennyivel elintézni! Ugye te sem gondolod komolyan? - kérdezte a lány.
- Szeretném, ha megbocsátanál, mert szeretlek! Amikor ránk nyitottál, akkor mondtam el Tamarának, hogy szeretnélek elvenni! Erre ő rámmászott, és akkor jöttél te! Nem tudtam elmondani, és most sem akarok magyarázkodni! Remélem, hiszel nekem! - nézett rá kétségbeesetten Eric.
- Nem tudom, mit higgyek! Amit láttam, és amit mondasz, szakadék tátong! Ha belenézek a szemedbe, tudom, hogy őszinte vagy. Ha hiszek a csókodnak, akkor érzem, hogy szeretsz. De ha visszagondolok arra, amit tettél... Nem tudom mit gondoljak - rázta a fejét.
- Akkor higgy ennek! - mondta a fiú, és hevesen megcsókolta a lányt. Eve teljesen elveszett a csókban. Eric felkapta, és a hálószobába vitte.
- Szeress engem csendesen, gyengéden hogy ne kelljen újra csalódnom benned... - suttogta Eve.

Eric ránézett, majd lassan elkezdte vetkőztetni a lányt. Finoman hámozta le róla a ruhákat, nem sietett el semmit. Tudta, hogy ez az éjszaka most csak az övéké és a vágyaiké. Lágyan megcsókolta a lányt, majd kibontotta hosszú, éj fekete haját a csat szorításából. Eve remegve gombolta ki Eric ingét, és csókolt bele a férfi mellkasába. Jól ismert borzongás járta át a testét, ahogy Eric az ágyra fektette, és lehámozta róla és magáról az utolsó ruhadarabokat.
Csókolgatni kezdte a nő nyakát, aki halk sóhajokkal adta a tudtára, hogy jólesik neki a kényeztetés. Nyelvével lágyan körözött Eve hasán, majd fejét szép lassan ölébe fúrta. Eve felnyögött, amikor megérezte a férfi forró nyelvét teste legérzékenyebb pontján.

Egyre jobban forrósodott a vére, nyargalt az ereiben, és nem hagyta nyugodni. Felült az ágyon, Eric meglepett tekintetétől mit sem zavartatva magát, megfordult. Csókolgatta a férfi mellkasát, majd egyre lejjebb ingerelte, mígnem elérte a férfi hímtagját. A szájába vette, először csak lassan nyalogatta, majd egyre gyorsabban vette a tempót. Hallotta, ahogy Eric zihál, kívánja, kéri, a folytatást... Abbahagyta, és szép lassan minden centit kiélvezve belecsúszott a férfiba. Nem ment nehezen, hisz annyira régóta vágyott erre, hogy már az első percben felizgult. Óvatosan mozgott Ericen mindig váltogatva a tempón és ütemen. Kéjes mégis halk sikolyok hagyták el a száját, ahogy egyre jobban érezte az orgazmus közeledtét. Ekkor a férfi leszállította magáról, és előröl hatolt belé.

Egyre jobban, mélyebben és gyorsabban szeretkezett a lánnyal, aki minden percben jobban és jobban szomjazta Ericet. Amikor a férfi látta, hogy a lány már nem bírja sokáig, kezével is ingerelte, hogy az öröme még intenzívebb legyen. Szívta Eve formás melleit, majd mikor úgy érezte, nem húzza sokáig, megfordította a lányt és hátulról hatolt belé ismét. Eve érezte, ahogy a férfi kitölti és minden vad, primitív vágy helyet kap ebben a formában. Eric a lány nevét suttogta, majd forrón és hirtelen, mint egy vulkán kitört. Ekkor már Eve is Eric nevét kiabálta, a gyönyör tetőfokán jártak mindketten. Egymásba rogytak és egy utolsó forró csókot váltottak, mielőtt mindketten a kielégülés fáradt álmába szenderültek volna.

Így pihentek és aludtak órákon át. Reggel Eve arra ébredt, hogy Eric mellette szuszog és mosolyog. Ismerte ezt a mosolyt. Túl régóta és túl jól, hogy ne tudta volna mit jelent. Felkelt kávét és reggelit készített, majd mikor érzete a férfi mellkasát a hátához simulni, tudta most már minden rendben lesz.
Megfordult és azt suttogta:
- Boldog Karácsonyt Szerelmem!






Jó pár éve házasságban éltem, hűségben. Próbáltam otthon fenntartani a tüzet, de sajnos feleségemnek kisebb volt az étvágya, mint nekem. A nyarak közeledtével, ahogy egyre-másra tűntek fel a szép barna lábak (ez az egyik gyengém)...




vágyom rád... vágyom az ölelésedre
vágyom a forró égető szerelmedre
az ajkam csak úgy ég a vágytól
az édes tüzes mámoros csókodtól
gyere! és érints meg...
hogy érezzem a számon a csókodat




Lassan közeledett a várva-várt hétvége, az időpont megfelelő volt újdonsűlt szextársainknak is mivel péntek, szombat, vasárnapról volt szó.


Kedden tudtam meg, hogy a feleségem péntek reggel 8-kor indul, hívtam ...




Életem 20-adik életévében történt, hogy barátnőmmel megünnepeltük a két éves évfordulónkat. Sajnos a valódi évfordulót egymás nélkül kellet átélnünk, de most itt volt az alkalom, hogy mindezt egymás karjaiban éljük át!




A lány kilépett a kis faházból. Vékony hálóinge lágyan hullámzott a finom éjszakai szellőben. A tó fölött fényesen ragyogott a Hold, s szemben a hegyek, mint alvó óriások, magasodtak a bársonykék ég előtt.
A lány végigs...


Copyright (c) szex-tett.info. Design by XXX Mag