banner

Dallas szex paródia




A remény, hogy talán leveszik a lábáról, kihunyt a lenyugvó nappal, mely lassan eltűnt a látóhatárról a Chicagón túli síkság legtávolabbi pontján. Több mint húsz emelettel a nagyváros fölött, ablaka előtt állva saját arcának áttetsző tükörképébe bámult, mely az egyhangú, unalmas valóságot tükrözte. A legjobb, amit valaha is egy férfitól várhatna, az nem más, mint hogy az az illető… valaki más legyen.
Talán ha lejjebb adná elvárásait, hihetetlen élményben lehetne része a férfinem egy-egy tipikus példányával. Most becsukta laptopját, véget vetve egy újabb magányos munkanapnak, mely az íróasztala mellett telt el. A Mesebeli Herceg nem telefonált, hogy randira hívja. A fenébe is, a Mesebeli Herceg nem is tudja az ő számát… Valaki mégis telefonált, és pusztán az, hogy valakivel találkozhat, azt jelentette, hogy megtöri a magányos napok megszokott menetét, mely abból áll, hogy felkel, kutyákat sétáltat, ebédel, dolgozik, sétál…
Samantha felsóhajtott. Volt idő, amikor egy randevúra készülődés izgalmas volt, tele kényeztetéssel és várakozással, a ma este azonban csupán emlékeztető azokra a szerelemben csalódott, szakítás után született vesztesekre, akikkel legutóbb hozta össze a sors, és akikkel végig kellett járnia egy sor jelentéktelen éttermet, önsajnáló beszélgetések közepette… Már a gondolattól is hangosan kifakadt anélkül, hogy valaki is hallhatta volna:
– Legalább egyszer az életben a kedvembe járhatna valaki azzal, hogy némi érdeklődést mutat irántam azon túl, hogy milyen fehérnemű van rajtam. Mondjuk, érdeklik a reményeim; vagy legalább lenne olyan jóvágású, hogy az önmagában is mentség a tesztoszterontól vezérelt önimádatra.
Szexis, kifinomult, mégis ingerült… ez volt ő. Samantha fogott egy taxit, azon igyekezve, hogy megőrizze kifinomultságát, vagy legalább az ingerültségét, hogy leküzdhesse a küszöbönálló csalódottság súlyát.
Pont időben vagyok. Szédületesen nézek ki. Magabiztos, elegáns léptekkel vonulok majd be az ajtón, hogy minden férfi utánam fordul ebben az étteremben. Legalábbis minden tíz év fölötti hímnemű egyén.
Ám még mielőtt a bejárathoz ért volna, egy szürke kasmírfelöltőt és tweedsálat viselő férfi lépett elő csak úgy a semmiből, vagy az ő képzeletéből, vagy egy szomszédos kapualjból.
– Bocsánat, Samantha? Ön Samantha Rose?
A leghihetetlenebb kinézetű férfi volt, fekete hullámos hajjal, kék szemmel, erős állal, hogy minden mást elhomályosított a Michigan Avenue-n. Magas volt, lenyűgöző olaszos férfiassága erőt és hatalmat sugárzott.
– Ja, igen, én vagyok az. Miért kérdi?
– A nevem Ray Lambkin és itt kell találkoznom Samantha Rose-zal.
Samantha most egy olyan férfira pillantott, akitől bármelyik nő örömmel vállalna egy sereg gyermeket. Ő most elfordította pillantását az égszínkék szemekről, melyekben csak úszni szeretett volna, mintha azok a meleg karib-tengeri vizeket rejtenék, és most azt kereste, nincsenek-e ott a férfi gyermekei. A valóság reményteli várakozássá nőtt. Gyerekeknek nyoma sem volt.
– Én vagyok Samantha.
Egy kéz nyúlt felé, mely akkora és oly erős volt, hogy Samantha azután epekedett, bárcsak jól magához szorítaná.
– Nagyszerű! A bátyja nem igazságos magához, de melyik báty az? Elhinni sem tudom, hogy egy ilyen hihetetlenül gyönyörű nőnek, mint amilyen ön, még nem csavarták el a fejét és nem vették el feleségül. Ilyen az én szerencsém!
Már látom, fel kell adnom a munkám, hogy két nőre is jusson időm.
Azzal puha, meleg kezébe fogta az övét… a lelkét. Bár a férfinak kidobó legény alkata volt, érintése elárulta, hogy sok időt tölt egy irodában.
Kecsesen nyújtotta ki másik kezét, betakarva kettejükét. Most vajon a férfi vonta őt közelebb, vagy ő indult felé csak úgy magától? A férfi elmosolyodott.
– Egy kocsi jön értünk. Azért kértem, hogy itt találkozzunk, mert ezt a helyet könnyű megtalálni, és meg kellett győződnöm róla, hogy tényleg helyénvalónak találja az ötletet, hogy egy ötgyerekes apával randizzon. Remélem, a meglepetésektől sem riad vissza.
A férfi érintésén át valami belső nyugalom sugárzott Samathába, enyhítve minden eddigi húzódozásán. Nem egy közönséges, konzervatív jogászapa szorongatta a kezét. Dehogy. Ez a lény túllépett a férfiakkal kapcsolatos minden eddigi koncepción, amit Samantha ez idáig elképzelt. Átadta magát a meglepetésnek.
A férfi most átkarolta a nőt, s úgy segítette be a közben odaérkező limuzinba, mintha hímes tojás lenne, biztonságban elrendezve őt az ülésben. Samanthát a párás trópusi hőség melengette arra a gondolatra, hogy megcsókolja Ray-t, a kilátásoktól, hogy kemény izmokat érez majd a melleinek feszülni, a férfi karjaiba temetkezve egy hosszú és kiadós együttlét után. Még soha senki nem vitte őt el ilyen hirtelenséggel, ilyen sürgetően.
Samantha ott rögtön szeretkezni akart vele, ám hogyan jelezhetné ezt a férfinak úgy, hogy közben megőrizze kifinomultságát és elegáns méltóságát? Ha egy végiggombolós blúz lett volna rajta, úgy eggyel többet gombolhatott volna ki, jelezve ezzel, hogy kész odaadni magát. Fura ellentmondásos helyzet, hiszen rendszerint azon kapta magát, hogy le kell küzdenie magában a kéjvággyal teli rohamot, nem hogy még ő szítsa.
Bár Ray a másik oldalról szállt be a limuzinba, azért épp elég közel ült Samanthához, hogy a nő érezze a belőle sugárzó meleget. Samantha most közelebb csusszant, hogy a köztük lévő kontaktus ne csupán lágy érintés legyen, hanem egyenesen hozzányomja magát a férfihez. Tudta, ezzel a férfival messze nem a megszokott, bevett sémák szerint történik majd önmaga odaadása. Samantha már azt is örömtelinek találta volna, ha egyszerűen csak hazaviheti Ray-t az ágyába. Rendszerint úgy kellett őt levetkőztetni, hogy az a valaki fizikailag hozzádörgölődzött, hogy átérezze az ő szexuális izgalmának fokát, amit épp most is érzett, az őt mélyen kitöltő nedvességet, valamint azt az érzést, hogy úgy belezúgott Ray-be, mintha mindig is szeretők lettek volna. Nem akarta vacsorával vesztegetni az időt; szeretett volna azonnal hazamenni és belefeledkezni az estébe.
Ray olyannyira elvarázsolta őt, hogy meg sem kérdezte, hová mennek és mikor érnek oda. Ray most felemelte őt az ülésből, ugyanazzal az erős, mégis gyengéd szorítással, mely kiváltotta belőle a vágyat, hogy megcsókolja a férfit. Miután már az ölében volt, Samantha nem engedte el Ray-t, hanem magához vonta és a fülcimpáját cirógatta ajkaival.
– Kösz, hogy ilyen különlegessé teszed első randevúmat egy idegennel.
Ajkait most végighúzta a férfi arcán, ugyanígy dörgölte a férfi karjának egyik mellbimbóját, mely már égett a vágytól hogy kiszabadulhasson a ruhájából. Aztán hogy biztosítsa Ray-t az iránta érzett vonzalmáról és a vele való tervei iránti bizalmáról, a férfinak préselte melleit. Samanthára igen ritkán volt – ha egyáltalán volt – férfi ilyen hatással, hogy ennyire gátlástalanul nyomuljon előre.
Valahogy tudta: Ray képes arra, hogy fokozza az éjszaka szexuális izgalmát úgy, hogy közben mégis megőrzi az intimitást. Máris kiérdemelt egy második randevút. Mint a csábítás érett gyümölcsével teli tál, üdvözült mosoly terült szét a férfi arcán.
– Samantha, legyen önmaga ma este, ne fogja vissza magát. Remélhetőleg olyasmit csalok ki magából, amiről talán nem is tudta, hogy létezik.
Mind a remény, mind a várva várt csók a levegőben vibrált, feldühítve Samanthát, amiért képtelen volt lekötni Ray-t, hogy sürgető vágya átragadjon a férfira is. Vajon mit érez most? Hogy visszautasították? Nem. Próbára tették! Mégpedig kétszeresen is: képes-e úgy manipulálni ezt a férfit, hogy az irányítsa őt; férfiassága csakis az ő női mivoltára összpontosuljon.
A lovagiasság megtestesítőjeként Ray ajtót nyitott.
– Valami ajándékot kell vennem a partira. Segítene kiválasztani?
Samantha belépett az ajtón, amit Ray nyitva tartott előtte, ott pedig a legfinomabb fehérneműk világában találta magát. La Perla… ez az ő kedvence. Ugyan miféle partira kell fehérnemű? Samantha pulzusa szaporábbá vált.
Az eladók az üzletben Samanthára mosolyogtak, Ray-re kacsintottak, mint cápák a meleg barátságos vizekben… idegen vizekben.
– Van valami elképzelése? – kérdezte Ray Samantha hajához hajolva.
Samantha a meglepetéstől a hosszú, földig érő hálóingek felé fordult, minthogy nem szeretett volna rossz benyomást kelteni önmagáról, mégis meg akarta mutatni a benne rejlő vad szellemet, mely kielégülésre vágyik. Leemelt három selyem-és szatén köntöst és Ray-re pillantott, jóváhagyást várva. A férfi csak mosolygott és fejével intett a próbafülkék felé. Samantha most az eladót kereste tekintetével. A hölgy mosolya és biccentése pontosan olyan volt, mint Ray-é.
A próbafülke tükrében szemlélve magát Samantha önkéntelenül is arra gondolt, mit szól majd Ray, ha megpillantja az ő combjait a hálóing hasítékán át. Kezével most szétnyitotta, majd végigsimított belső combján, hasán, majd két tenyerébe fogta és masszírozta melleit. Vajon Ray hatalmas keze is ugyanezt teszi majd?
Mögötte most halk, férfias suttogás hallatszott.
– Mesés!
Ray nem egyszerűen csak nézte őt, szinte itta őt pillantásával, odaadó csodálata melegséggel hatotta át dermedt meglepetését. Samantha most Ray felé fordult, mintegy jóváhagyást várva. Nedves láz futott végig combjai belső felén, a férfi közelségére vágyott, az érintésére, ám nem volt hajlandó megtenni az első lépést. Hogyisne! Őt el kell csábítani. Ray visszautasította őt, hagyta hogy abban a kínos csendben tapogatózzon.
– Kérem, hagyjon magamra. Szeretném felpróbálni a másikat!
És Samantha most a következő holmit próbálta. Kevesebb selyem, több csipke, több élő hús… ez aztán illett rá. – Jöjjön, Ray.
Megtapintaná a… az anyagát? – szólt ki és odanyújtotta karját.
Ray most belépett és kinyújtotta kezét, ám nem a selyemért, hanem a melleiért. Samantha mélyen beszívta a levegőt, félelemmel teli reménykedésében. Ray két ujjaival kitapintotta az anyagot ott, ahol Samantha mellének hajlatára feszült, ám a nő most sem lehetett elégedett, mert kezét innen a vállára csúsztatta, aztán elismerő pillantással nyugtázta a látottakat.
Samantha ujjaival a hasán simított most végig. Ray pillantása elkapta ezt a mozdulatot, majd követte a nő kezét a combjáig, aztán szemét ismét a melleire emelte.
Ray még mindig nem kezdeményezett. Az ördögbe is, mit akar ez?
Későbbre tartogatja saját örömeit, valami jobbra vágyik.
Samatha most elfordult, pillantását ismét a tükörre irányította. A pillanat ártatlansága ezzel véget is ért. Az állati ösztön felülkerekedett az őszinte tartózkodáson. Samantha Ray mellének préselte két kezét és odahajolt, csókra várva. Nagy, erős kezek ragadták meg csípőjét és hátratolták. Hiába küszködött, hogy kiszabadítsa magát és a férfinak nyomja testét, sikertelenül próbált kitörni abból a szorításból. Ray ereje nem lankadt. Samantha most egy tökéletesen időzített, önkéntelen nyöszörgést hallatott, mire Ray elengedte és gyengéden csókolta meg ajkát.
– Bocsánat, remélem, nem okoztam fájdalmat.
Az ügyes kezek, az együtt érző pillantás egy megbocsátó, erőteljes csókot váltott ki Samathából és addig húzta, míg érezte, hogy a férfi ellazul, aztán ajkába harapott. Most mindketten hátraléptek, vért keresve. Az est tétje emelkedett.
– Most kifelé, hogy felpróbálhassam a következő hálóinget – szólt figyelmeztetőleg Samantha.
Ray engedelmesen távozott, ám csak annyi időre, míg a próbafülke függönyét félrehúzva visszatért, kezében harisnyatartóval, harisnyával, melltartóval és tangabugyival. Ledobta őket a padra, aztán Samantha hóna alá nyúlt, felemelte őt magához és mély, követelődző szenvedéllyel hatolt ajkai közé. Samantha felkorbácsoló vágyai ködén át mondta.
– Azt… azt hittem, menni akarsz!
– Ezt próbáld fel! – azzal a férfi kiment. Nem kérte őt! Samanthának ezért az a gondolata támadt, nem veszi fel azokat a holmikat. Nagyon akarta a férfit, az övé akart lenni… ám a saját feltételei szerint.
Arra gondolt, ott vár rá egy szál ruha nélkül. Aztán felvette a fehérnemű-garnitúrát, amit Ray odadobott neki, tökéletesen tisztában azzal, hogy már nyeregben van.
– Ray?
A férfi belépett, a szája is tátva maradt. Samantha a szemébe nézett, a sebezhetőség ereje világossá vált számára. Ahogy ott állt a férfi előtt abban az öltözékben, mely alig takart valamit a testéből, némi hatalmat gyakorolt rá. Nadrágja elején az a feszülő valami jelezte, hogy Ray potenciája több mint elegendő ahhoz, hogy kielégítő szerető legyen.
Samantha abbéli elhatározásában, hogy tovább erősíti hatalmát, most a
fülkében felgyülemlő szexuális feszültség ködén pillantott rá. Ray beharapta ajkát és Samantha melle után nyúlt.
- Tökéletes!
Ray meg akarta őt érinteni. Samantha pedig érezni akarta érintését. A mozdulat önkéntelennek tűnt, Ray semmit sem tehetett, mikor Samantha hátralépett előle és kezét kikerülve szorította mellét oda, ahová ő akarta, s nem a férfi: szorosan Ray mellkasának, ajkát a férfi füléhez nyomta:
– Kell ez a szerelés… tehát rajtam is marad. Nem szeretném, hogy az eladólány megfogja és megtudja, hogy benedvesedtem.
– Ühüüüm – búgta Ray.
– És a fehérneműktől lettél nedves, vagy…
– Samantha most a fülcimpájába mélyesztette fogait, így szakítva félbe a mondatot. Ray mindjárt témát váltott.
– Örülök, hogy tetszik. Pontosan ilyen ajándékot kerestem.
Ray most próbált elhúzódni, Samantha azonban szorosan tartotta fülcimpáját. Ray látta, hogy csapdában van. Samantha érezte, hogy a férfi teste megfeszül, majd ellazul. Ray most kettejük közé ékelte a kezét, s ujjait kinyújtotta a nő melle felé. Samantha közelebb vonta őt, lehetőséget sem adva, hogy valahol belecsíphessen, és ebben is megvolt a csábítás ereje. Az odaadás… a birtoklás… az öröm… a fájdalom… a lehetőségek sora végtelen. Samantha most elengedte Ray fülcimpáját, s érezte, hogy a férfi karja elernyed, mire ismét hatalmába kerítette fülét.
Úgy tűnt, Ray feladja, teljes testsúlyával dőlt neki, de Samantha érezte, hogy biztosan áll és tartja őt is, nehogy megszédüljön. Lelkének félelme elpárolgott… hisz Ray a falnak szoríthatta volna, ám nem tette.
De miért nem?
Csípőjét a férfinak feszítette, azt a kemény kidudorodást keresve, mely Ray csökkenő önfegyelmének jele volt. Aztán a férfi Samanthának dőlt és a falnak préselte a nőt. Kezével a háta mögé nyúlt, gyorsan megragadta Samantha karjait, felhúzta azokat, majd csuklóit puha szaténnal fogta össze. Samantha most rájött, tévedett, mikor azt hitte, Ray megadta magát. Míg ő abban a boldog tudatban fürdőzött, hogy a férfi enged az ő szorításának, Ray a háta mögött hurkot font az egyik hálóingből, és a csuklóira húzta, majd átemelve a fején a fejük fölötti kampóhoz erősítette, így kiszolgáltatva nem akadályozhatta meg Ray-t, hogy úgy nyúljon hozzá, ahogy ő akar.
Ray most hátralépett, a nő számára a keserű bizonyossággal, hogy megint visszautasítja Samanthát. A férfi felöltőjét a padlóra dobta és győzedelmes, éhes szemekkel pillantott végig a testén. Samanthának döntenie kellett, enged-e a vágyainak, és feladja, vagy ellenáll.
Valami ösztönszerű tört a felszínre Samantha tudatalattijából. Akarta Ray-t, ám a saját feltételei szerint. Bármi volt is az, ami most a mélyről tört elő, hatalmába kerítette a nőt.
Megragadta a feje fölött a kampót, majd felemelte lábait és combjait a férfi nyaka köré fonta, lábikráit átvetve vállain és megtámasztva a karjai alatt.
Most fogva tartotta Ray-t.
Miközben Ray küszködött, Samantha olyan erőt érzett lábai közt, mely a vágy és a félelem volt egyszerre. Szorosan tartotta a férfit, míg az elcsendesedett. A szeméremdombja fölött pillantott rá. A kölcsönös elismerés, ebben a zsákutcában jobban megragadta őket, és ez az érzés erősebb volt, mint amit Samantha valaha is férfival érzett. Máris érezte, hogy valahonnan a mélyről feltör benne a kielégülés.
– Oldozd el a kezem!
De Ray csak mosolygott. Újabb visszautasítás. Samanthát elöntötte a düh. Ray nem ellenkezhet ővele.
Samantha háta most ívben meghajolt és maga felé húzta lábikráit, oly közel vonva Ray száját a szeméremdombjához, hogy érezte, hogyan keveredik a férfi leheletének nedvessége saját forró nedvességével. Pillantásuk összefonódott. Ray felé hajolt a maga esdeklő és követelődző módján, a férfi pedig küzdött, hátrahúzódott, megpróbált kiszabadulni. Csendes küzdelem volt, hisz tudták, ha túl nagy zajt csapnak, az hívatlan vendégeket vonz oda… például a rendőrséget.
Samantha most eszeveszetten löködte testét Ray arcának, kellő keménységgel ahhoz, hogy vénuszdombja a férfi állának és szájának dörgölődzött, a ráfeszülő vékony szövet szinte semmit sem védett. A szexuális izgalom irányította dühét, és ezen csak részben enyhített, hogy ezt a rendkívüli olasz csődört most térdre kényszerítette, hogy zihálva mondta:
– Jó, jó, rendben.
Samantha reszketve, de még korántsem elégedetten pillantott le a férfira, akit remegő lábai között tartott fogva. Vajon mitől remegtek? A fáradtságtól? Vagy a feltörni készülő orgazmustól? A kampóhoz kötözött kézzel hatalmában tartotta a leghihetetlenebb férfit, akit valaha is látott.
– Ne utasíts vissza!
Ray különös pillantással csúsztatta két kezét a nő csípője köré, félrehúzta a tangát és ajkaival közelített Samantha duzzadt szeméremajkai felé.
A szavak mélyen zihálva törtek elő Samantha torkából.
– Tedd, amit mondok!
Ray bólintott.
– Dugd be a nyelved!
Ray nyelve szétnyitotta a szeméremajkakat.
– Simogasd a mellbimbóimat.
Ray keze felkúszott a nő hasán, megmarkolta melleit, lehúzta a melltartót, aztán felváltva masszírozta erős ujjával a mellbimbókat, majd hüvelykujjával az oldalukat, ezután hüvelyk-és mutatóujja között morzsolgatta azokat. Samantha teste összerázkódott, a lábai közti domborulat vibrálva simult Ray ajkaihoz.
– Nyald a csiklóm!
Ray nyelve hegye most teljes hosszában végigszántott a szeméremajkak közti résen, megtalálta azt a duzzadt kis gombot, mely már majd szét robbant.
– Szopogasd!
Ray szájába vette Samantha csiklóját, aztán elengedte. Most nyelvével körözött rajta, aztán ismét beszívta. Ezt újfent megismételte, jól tudván, Samantha nem ad több utasítást… már csak reszketett, nyögdécselt, mely hamarosan sikollyá hangosodik.
Mikor Samantha elérkezett a kitöréshez, Ray felállt, és beléhatolt.
Szája a nő szájára tapadt, elnyelve Samantha sikolyait… ahhoz legalábbis épp eléggé, hogy az eladók ne hallják meg. Az orgazmus egyik hulláma a másik után vonult végig Samanthán, miközben erőteljesen lökdöste magát a férfi sziklakemény vágyának, eljuttatva őt is a csúcsra. Mikor a kölcsönös kielégülés után végre ellazultak, hosszú percekig ott álltak összeölelkezve, levegő után kapkodva és valami kapcsolatot keresve a való világgal.
Most egymás szemébe néztek, ahogy azt Samantha mindig is tette más szeretőkkel is, ám mégsem ugyanezzel a tudattal, mely szerint most valami tökéletesben volt részük. Ray talált először szavakat.
– Hát hallod… ez tényleg valami más volt.





Nos, szivi, akkor mehet a dolog? - kérdezte Csábuel, és mögém lépett, orrával bökdösve a tarkómat.
- Nem is tudom… - feleltem. - Nem vagyok oda az ötletért, hogy lekötözz és bekösd a szemem.
- Ugyan már, hisz csinált...




Egy szép nyári napon vőlegényemmel és két haverjával éppen a mi lakásunkban voltunk, filmet néztünk és zenét hallgattunk a szobánkban, mikor vőlegényem hátra döntött és elkezdett csókolgatni simogatni, izgatni. Egyszer csak rán...




Az egész ott kezdődött, azon a bizonyos első biológia órán. Amikor is megpillantottam a biológia tanárnőt. Jó karban lévő 30 feletti nőcske. Gyönyörű arccal, formás mellekkel, kerek popóval. Rögtön bele is szerettem. Rengeteget g...




– Minden hatodik pasit elfogadnám – jelentette ki Hanyatka.
Szájtátva hallgattuk, mint mindig. Egy fejjel mindegyikünknél alacsonyabb volt, ráadásul ő a padon ült, mi pedig körülötte álltunk, de felnéztünk rá.
Aztán...




A fiatal lányok és a szerelem. Mennyi vers róla, mennyi regény, mennyi film! A legtöbb szemétbe való. Megalkotható e tökéletes mű, amely visszatükröz valamit a lényegéből a mi fiú,- s férfiszemünkbe? Megtudhatunk-e bármit is, ame...


Copyright (c) szex-tett.info. Design by XXX Mag