Otthagyott a pasim, kidobtak az albiból, és a tanulmányaim sem sejtettek semmi jót, ami a jövőt illeti. Evett az önsajnálat, és a kétségbeesés. Nem tehettem mást, elindultam az egyetemre, az egyetlen helyre, amit valamilyen szinten még az otthonomnak tekintettem.
Reggel nem volt órám, úgyhogy az utolsó 1000-eim egyikéből vettem magamnak egy szendvicset, egy pohár narancslevet, és egy adag kávét, és rosszkedvűen majszoltam őket. Nagyon korán regg...